Az Olvasó írja

Válassz, de ne a "feketelevest"!

Még pár éve is hallottam tágabb környezetemben olyan sóvárgó, bánatos megjegyzéseket, hogy "azért az a Kádár-rendszer mégiscsak jó volt".

Világosan kell látni, hogy az a "jó" rendszer sokáig, sok mindennel etetett bennünket. Jólét helyett adóspirállal, piacgazdaság helyett kölcsönfelvételekkel. Választások előtt áll az ország! Nagyon oda kellene figyelni: kit, mit választunk? Mert ha rosszul döntünk, vagy otthon maradva asszisztálunk a dolgokhoz, akkor jön a "feketeleves". És ehetjük, amit magunknak főztünk.

Mintha pár éve nem kellene szégyellni, hogy magyar vagyok, mintha valami tartás lenne bennünk. (Vagy csak én érzem így?) Mintha ezt sugározná országunk határon innen és határon túl egyaránt.

Ne szégyelljük hát, ha polgárnak hívnak bennünket, ha azt mondják: hölgyeim, uraim! Fel kell nőni az ilyen megszólításhoz. Méltósággal, még akkor is, ha évtizedekig elvtársnak szólítottak bennünket. Ha nem tudunk felnőni, gúny tárgyai leszünk és maradunk. És akkor jön a "feketeleves"!

Hamarosan választanunk kell. És választottunk október 23-án 2001-ben, amikor szabadságharcunkra emlékeztünk. Választani kellett, hogy a tévé előtt üldögélve ünnepelek, vagy ezen a napon is a pénzt hajszolom - vagy felöltözöm és elmegyek a közös rendezvényre. Tizenkétezer lakosú városunk központi rendezvényén körülbelül százan vettek részt, meg a húsztagú énekkar. Szégyellhetjük, hogy csak ennyien voltunk, és alig énekeltünk. Hát az is teher, hogy fejet hajtsunk az ´56-os hősök előtt? És ezt megmutassuk?

Ha félünk kiállni, hitünket megvallani, egy ügy mellett lándzsát törni, akkor azt eszszük, amit főztünk, és jön a "feketeleves".

Jáki Zoltán, Marcali

A keresztfához megyek...

Véget ért a millenniumi év. Nagyon sok szívet melengető kulturális és vallásos esemény emelte méltó rangra ezt a ritka évfordulót, szerencsésnek mondhatja magát a ma élő nemzedék, hogy ennek részese lehetett. Aki elhagyja települése határait, láthatja, hogy nemcsak az ő faluja, városa szépült meg, hanem az egész ország.

Templomaink, kápolnáink, temetőink közül is sok megújult, megszépült. Szemet gyönyörködtető az is, amit a sok felújított, kifestett vagy lemeszelt kőkereszt, Mária- és Szentháromság-szobor látványa okoz.

Ezeket a feszületeket és szobrokat javarészt néhány generációval korábban emelték elődeink. Nagyon sok keresztnek ma már nincs gazdája, ezek a mohával benőtt, gazzal körülvett, senki által soha fel nem díszített régi idők tanúi hamarosan elpusztulnak. Hasonló sors vár sok viharvert pléhkrisztusra is, ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot.

E levelemmel felhívást szeretnék intézni a hívekhez, gyülekezetekhez, iskolai osztályokhoz, cserkészcsapatokhoz és mindenkihez, akinek fontos a múlt idők e relikviáinak átmentése az utókor számára.

Első lépésben leltárba kellene venni a településeken és azok határaiban, erdei és mezei utak mentén, azok kereszteződéseiben magára hagyott feszületeket, szobrokat. Ezután mintegy védnökséget kellene vállalni felettük, ami azt jelenti, hogy a rárakódott mohától, zuzmótól megszabadítjuk, lemeszeljük, a környezetéből a gazokat eltávolítjuk.

A szobrok és keresztek állagának megőrzése, azok feldíszítése a továbbiakban már a felettük védnökséget vállaló kollektíva vagy személy feladata lenne.

A holtukból így feltámasztott szent kövek újra hirdethetik Isten dicsőségét, mindannyiunk örömére és lelki üdvére.

A fakereszten függő bádogkrisztusok esetében a felújítás kicsit komplikáltabb, hiszen a kereszt két szárát és tetőpontját összekötő lemez félkörív nem csupán az eső elleni védelmet szolgálja-szolgálta, hanem azon az egész keresztény naptár jelképesen megtalálható. Persze jobb híján az is üdvös lenne, ha csak új, takarást szolgáló lemezív kerülne föléjük.

Bízom abban, hogy felhívásom másokban is felébreszti a régi idők keresztényi - népi kincsei megmentésének fontosságát, és egy országos mozgalom bontakozhat ki ennek nyomán.

Varga Kálmán, Zalaegerszeg

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu