(ezerötszáz gyors)

Év végi hálaadás

Az ember életének vannak fontos dátumai: karácsony, húsvét, születésnap, házassági évforduló. Számomra ilyen a szilveszter is. Nem a "nagy bulizás" miatt: most már legszívesebben egyedül maradnék ilyenkor. Születésnapomon inkább anyám és apám jut eszembe: mit remélhettek annak idején, és mennyi teljesedett be várakozásukból - bennem. A szilveszter viszont az én napom.

Először is számba veszem életem napjait. Az idei év szilvesztere életem 18 269-dik napja. Benne sok minden: megtanultam beszélni és járni, olvasni és talán valamennyire írni is. Ugyanakkor sok mindent elmulasztottam megtanulni - ezt-azt végérvényesen. Sokat dolgoztam és nem sokat kerestem, de nem keveset el is herdáltam. Gyerekeimnek példát adtam erről-arról, köztük olyasmiről is, hogy mit ne csináljanak úgy, ahogy én. A magányos számvetésben konkrét szerény örömök és kínos emlékek törnek rá az emberre.

Az előzőekhez hasonló volt az idei esztendő is. Egy újabb év morzsolódott le az életemből. Ezen töprengek most a templom csendjében az év végi közös hálaadás után - a magam személyes köszönetét fogalmazgatva.

Ami jó volt, azért nem kunszt hálát adni. De tudok-e köszönetet mondani az esztendő olyan hozadékaiért, mint megjelent - ráadásul jónak hitt - regényem visszhang nélkül maradása? Olyanokért, mint egy közeli barát hirtelen halála és édesanyám egyre gyöngülő egészsége? És az én kimagasló vérnyomásom? Tudom-e ezeket úgy látni, hogy "teher alatt nő a pálma", hogy a korlátok nemcsak korlátoznak, hanem a haladás irányát is jelzik? Ha igen, akkor - az őszinte bánat és az erős fogadás után - még a bűneimért is hálát adhatok, mert ahogy hajdani kedves ferences szerzetestanárom, Teodóz atya mondogatta: bűneinkkel aszal minket alázatosságra az Isten.

Hát akkor: hála legyen.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu