A múlt üzenete

Ha emlékezetem nem csal, mi voltunk az utolsók, akik a budai Rákócziánumba iratkoztunk be, mint első gimnazisták. Az osztálytermeket hatvan diák befogadására tervezték, de sokkal többen voltunk, a kisebb óraszámú tantárgyakból félévente egy-egy feleletre ha jutott idő.

Hektikus idők jártak, a szerzetesi iskolák államosítása volt napirenden, a nyugtalan várakozás a gimnáziumban is érezhető volt, csak a Krisztus Király-templomban uralkodott béke és nyugalom, és a kollégium melletti hatalmas térségen délutánonként olyan csatakiáltások hallatszottak, mint az intézmény legderűsebb korszakában.

Aztán eltűntek a pap tanárok, s helyettük civilek jöttek, elképesztő volt a zűrzavar, szelíd lelkű rajztanárunk oktatta a matematikát (a törtekkel azóta is hadilábon állok), emlékszem egy borzalmas délelőttre, amikor a kertben kihantolták a sebtében eltemetetteket, anyák siratták katona fiaikat, leírhatatlan szag úszott a levegőben. Aztán a diákságot átvezényelték a Toldy Gimnáziumba: a Vár romos utcáin, rejtelmes alagutak fölött húzódó lépcsőkön araszoltunk. A Rákócziánumból II. Rákóczi Ferencre "átnevesített" intézmény épületét renoválni kezdték, s én diákként soha nem jártam oda többé, s szertartásokra sem a Krisztus Király-templomba mentem. Pedig nevezetes templom: az egész világon ez volt az első, amelyet Krisztus Király tiszteletére szenteltek föl, a főoltár hatalmas mozaikjának felirata is ezt hirdeti. Ezt a mozaikot a gödöllői iskola egyik kitűnősége, Nagy Sándor készítette, s a templom mai hívő közössége Szöllősy Enikő keresztjében is gyönyörűségét találja.

Mindezt a Rákócziánum hajdani diákja, Székely Imre szép kivitelezésű füzetéből tudtam meg, amely a Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára sorozatban tárgyalja a A Rákócziánum és a Krisztus Király-templom történetét. A szerző nemcsak e mértéktartó, alapos összefoglalása miatt érdemel tiszteletet, jelentős részt vállalt, a templom bal oldali karzatán lévő, a hajdani érseki gimnáziumot bemutató múzeum megteremtéséből is.

A kollégium, gimnázium és a templom megszületése annak is bizonyítéka, hogy a katolikus hívek, akárcsak napjainkban, értelmes célokért mindig mozgósíthatók. Csernoch János érsek 1914-ben - amikor a templomépítő bizottság már lelkesen munkálkodott, s a jótékony célú ünnepségekre olyan előadókat nyert meg, mint Prohászka Ottokár,Tóth Tihamér és mások, olyan művészeket, tudósokat, mozgósított az ügy érdekében, mint Dohnányi Ernő és Pauler Ákos - ezt írta levelében: a kápolna építését nem véli "felette sürgősnek". Tizenkét évvel később ő szentelte föl a templomot, s áldotta meg harangjait...

A régebbi diákok büszkén emlegetik, hogy őket még Schwarz-Eggenhofer Arthúr esztergomi apostoli kormányzó tanította, de tanított itt jó néhány más kiválóság is: Huszti József, Szenci Miklós, Országh László, Pokorny Emmánuel és Radványi Kálmán, jeles tudósok, írók.

Üzenete van e kis füzetnek, a múltnak, s ennek az üzenetnek mélyebb tartalmát alighanem fölösleges hosszan taglalni. Cselekedni kell, ahogy eleink tették.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu