Nem csodálkoztak, csak ajándékoztak

Háromkirályok hódolata - Róma, Szent Péter tér

Azt mondják a hozzáértők, hogy a napkeleti bölcsek látogatásának történetében szereplő csillag (Mt 2,1-12) valójában egy csillagállás volt (a Jupiter és Szaturnusz bolygók együttállása a Halak csillagképben), amelyet a korabeli asztrológusok a következőképpen értelmeztek: Palesztinában megjelent (megszületett) a világ ura, a Megváltó. Ma az asztrológia nem számít mérvadó, egzakt tudománynak, kétezer évvel ezelőtt azonban a csillagjóslás volt az egyik legmeghatározóbb, legfontosabb és legrangosabb tudományág. A csillagászok-csillagjósok minden királyi udvarban ott voltak, tanácsukat kikérték királyok, császárok, gazdag és egyszerű emberek egyaránt. Lehetséges, hogy ilyen tudósok voltak azok a "bölcsek" is, akiket tudásuk-tudományuk indított el a Megváltó keresésére.

A tudomány csak az indítást adja, az eligazítást azonban mástól, máshonnan kell kapniuk. Mennek Heródeshez, a hatalmas kényúr azonban tanácstalan. De tudja, kik az illetékesek: az írástudók, Isten szavának, a vallási ismereteknek és hagyományoknak őrzői, ismerői és magyarázói. A tudomány által feltett kérdésre ők az Írásban megtalálják a választ: "Te Betlehem..., belőled támad a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek". S ha az írástudók maguk nem is mennek Betlehembe, az utat azért megmutatják. Ezek után még a király, Heródes is küldi, bátorítja őket, igaz, merő álnokságból. Aki rosszindulatú és hazug, az is segíti őket, hogy megtalálják, akit keresnek.

Végül maga Isten adja meg nekik a bizonyosságot, hogy jó helyen járnak: a csillag megáll a hely fölött, ahol a gyermek van, s később az álmukban kapott intés is kézzelfoghatóvá teszi számukra Isten közelségét, vezetését.

Lehet, hogy ezek a keleti látogatók eddig fényűző pompában laktak, márványpalotákban hódoltak koronás fők előtt. Most egy istálló földjére borulnak le, egy egyszerű kisgyermek előtt, aki az állatok jászolában, vályújában fekszik. De nem lepődnek meg, nem is csodálkoznak. Mert aki bölcs, az nem csodálkozik, hanem lát. Látja a felszín mögött a lényeget, az igazi valóságot. Ezek a bölcsek is látnak: látják őt, akihez az emberi tudás, a prófétai szó, az isteni jel elvezette őket. Nem egy síró, szegény gyermeket látnak nyomorúságos körülmények között, hanem őt látják, a Világ Urát, a Megváltót.

Leborulnak előtte, de nem azért, mert félnek, és nem is azért, hogy kérjenek, könyörögjenek. Ismerik a Gyermek hatalmát, de nem akarnak kérni tőle semmit. Nem kérni jöttek hozzá, hanem megajándékozni. Aki felismeri a legfőbb Ajándékozót, az maga is adni, ajándékozni akar, nem kapni.

Sokan voltak azóta, akik a napkeleti bölcsekhez hasonlóan elindultak és megtalálták a Gyermeket. És sokan vannak ma is, akik útra kelnek és megtalálják. A józan emberi gondolkodás, a világ szépségeinek csodálata és rejtelmeinek tanulmányozása - és sokféle más emberi tudás és ismeret - sokakat indít arra ma is, hogy keresni kezdjék őt, aki vár bennünket, hogy rátaláljunk. S akit az emberi értelem, tudás és tudomány az ő keresésére indít, segítséget kap Isten Szavában. A Szentírást éppen azért kaptuk, hogy bennünket, kereső embereket eligazítson. Isten maga adott és ad segítséget általa, mert az ember, legyen bár a bölcsek bölcse, önmagában mindig tétova marad, magára hagyva könnyen eltévelyedik. De Isten kinyilatkoztatott szava, ahogyan azt az Írást őrző és magyarázó közösség értelmezi, világosság az ember számára, amint a zsoltáros mondja: "világosságod által látunk világosságot" (Zsolt 36,10). Aki tehát őszintén találkozni szeretne Istennel, kell, hogy keresse az eligazítást, segítséget, amit maga Isten nyújt számunkra a Szentírásban.

A tudás és az Írás útján végül az ember eljut a helyhez, ahol a Gyermek van. (Még az is segít bennünket ezen az úton, aki az ellenségünk, aki akadályozni akar vagy ártani szeretne nekünk!) S akkor meglátjuk a csillagot megint, újra és végleg, mert Isten számunkra is, mindenki számára személy szerint és személyre szólóan jelzi jelenlétét, megmutatja önmagát, ajándékozó, végtelen szeretetét. Nem látunk már sem istállót, sem barmokat, csak őt látjuk, akit kerestünk. S aki ideért, az már nem is kér semmit, csak ajándékozni akar maga is, mint ő, akit végre és végleg megtalált.

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu