Fiatalok európai találkozója

A bizalom zarándokútján

Megjöttek: a budapesti utcákon kisebb-nagyobb csoportokban fiatalok, egyikük kezében térkép. Ha nem boldogulnak, valakit megkérdeznek, de magától is segít egy-két járókelő. "Taizé?" - szól a kérdés. "Taizé" - hangzik a válasz, és már együtt hajolnak a térkép fölé. A metróállomásokon is feliratok és nyilak jelzik az irányt, hogyan jutnak a HUNGEXPO területére, ahol december 28. és január 1. között a Fiatalok Európai Találkozójának közös imádságait tartják, ahol az ebédet és a vacsorát osztják a közel hetvenezer résztvevőnek, akik Európa szinte minden országából és távolabbi tájakról is érkeztek.

Találkozások

Európa erejét és összetartozását talán nem a most bevezetett euró, hanem ez a találkozás fejezi ki leghívebben. Egymás megértésének elszánt kísérlete, a nyelvi, kulturális és felekezeti különbségek ellenére is létező, mélyebb öszszetartozás közös tudata. Vesztett háborúk és kudarcba fulladt békeszerződések után egy felszabdalt földrész korábban annyiszor egymás ellen uszított népeinek új generációi találkoznak évről évre a különböző nagyvárosokban és a kis franciaországi faluban, Taizében, amelynek nevét éppen ezek a találkozók tették világszerte ismertté.

Találkozás, ismerkedés: "te honnan jöttél?", nevek és címek íródnak a noteszokba, együtt törik a nyelvet a legegyszerűbb hétköznapi témákról vagy éppen arról beszélgetve, hogy miképp lehetne segíteni az egyre növekvő szegénység áldozatainak; hogyan lehetne lakhatóvá tenni a földet, a földrészt és a várost, miképp tudjuk elfogadni egymást.

Az imádság

A két hatalmas csarnok mindig zsúfolásig tele van az imádkozó résztvevőkkel.

"Veni sancte spiritus", éneklik több tízezren: állhatatosan, véget nem érőn, mint a tenger mormolása. A mikrofonba mondott fohászok, könyörgések hangja olykor elvész a hatalmas térben, ha halljuk se mindig értjük az egymásra válaszoló nyelveket, mégis csatlakozunk a kéréshez, "hallgass meg, Urunk", ez is a bizalom gesztusa: hisszük, hogy a másik nem ellenem imádkozik. Ott, ahol máskor az eladandó portékák utáni vágyat csigázzák, ahol áruk kelnek el nagy pénzért, ott most olyan vágyakat ébresztgetnek, amelyekért nem kell fizetni, semmi mást nem kell adni, csak az egész életünket.

Szép nagy csöndek vannak a dalok és az imák között, összeér a könyökünk és mégis a legszemélyesebben egyedül lehetünk Istennel. Mindnyájan személyesen vagyunk szemben az Istennel, aki mindannyiunkhoz egész arcával fordul.

Vendégek

A déli és esti közös imádságok alkalmával neves egyházi és közéleti személyiségek is kilátogattak a vásárterületre. Eljött Paskai László bíboros, Seregély István érsek, a püspöki kar elnöke és több katolikus főpásztor, valamint Harmati Béla evangélikus és Hegedűs Loránt református püspök, Mádl Ferenc köztársasági elnök és Solt Pál a Legfelső Bíróság elnöke, akit több évtizedes kapcsolatok fűznek Taizéhez. Francia katolikus és román ortodox főpapok is bekapcsolódtak rövidebb-hosszabb időre a találkozóba. II. János Pál pápa, Alekszij moszkvai ortodox pátriárka, George Carey anglikán érsek és Kofi Annan ENSZ-főtitkár levélben üdvözölte a taizéi testvéreket és az általuk szervezett találkozó résztvevőit.

- A bizalom zarándokaiként jöttek össze ezek a fiatalok egész Európából - mondotta Paskai László bíboros. - A bizalom és a remény kifejeződése a jelenlétük, hogy akarják Krisztus országát építeni és ezáltal szolgálni embertársaikat, a békét és a kiengesztelődést. Én azért imádkozom, hogy a Szentlélek segítse, vezesse őket, hogy lélekben gazdagodva térjenek vissza hazájukba.

Balás Béla kaposvári püspök maga készítette föl az egyházmegyéjéből érkezett fiatalokat: nemcsak az élményre, hanem a nehézségekre is, hiszen egy ekkora tömegben ez is előfordulhat.

- Ezek a találkozók rendkívüli erővel bírnak. Sokan megosztott, széthulló családokból érkeztek, sokan pedig a ma már nem létező vasfüggöny mögül. A kereszténységet gyakran csak hírből ismerik... Világunk bajainak legfőbb oka a szív kihűlése, és ezt gyógyítja Taizé.

Az előkészületek

- Az előkészületek megkezdése óta folyamatosan azt éljük meg, ami az egyház alapfeladata: imádság, közösségépítés, misszió, párbeszéd, szolgálat, befogadás - mondja Várnai Péter, a PPKE egyetemi lelkésze. - Közel kétezer éve tudjuk, hogy ezek volnának a keresztény közösség életjelei. A taizéi találkozók újra meg újra rámutatnak erre. Az előkészületek során gyakran föltettük magunknak a kérdést: fel vagyunk mi erre készülve? Nem. Mégis vállalkoznunk kell rá.

Alois testvér, aki már az 1989-es pécsi, majd a 91-es budapesti találkozó előkészítésében is részt vett, elmondta: szerették volna, hogy a fiatalok többségét családok fogadják be. Megértik azonban, hogy manapság sokan nehezebben nyitják meg ajtóikat idegen emberek előtt, mint tíz évvel ezelőtt, a szabadság első örömében. Az utóbbi évtizedben sok minden történt: háborúk a szomszédságban, terrorizmus világszerte, romló életszínvonal és közbiztonság. Annál dicséretesebb, hogy mégis sokan vállalkoztak erre, tanúságot téve róla, hogy a bizalom útja járható.

Gyümölcsök

Az efféle találkozókat a májusi esőhöz lehet hasonlítani, amely jól eső, frissítő, de igazában csak júniusban látjuk eredményét, a termésben - vélekedik Balás Béla.

Az már az előkészület idején kiderült: megelevenedtek karitász- és ifjúsági csoportok, összebékültek egymásra ferdén néző közösségek, mert összehozta őket a közös feladat.

- Nagy öröm és felfedezés: hogy az egyháznak a maga "belső nyelvén" kívül van egy olyan nyelve is, amelyet megért a "világ" - magyarázza Várnai Péter. - Tudtunk úgy kérni, hogy intézmények, vállalatok is szívesen kínálták fel segítségüket: az élelmezés, az utaztatás, az elszállásolás megszervezésében ez nagyon sokat jelentett. Az egyik plébánost azzal hívta fel a közeli laktanya parancsnoka, hogy ugye ők is tehetnek valamit a találkozó sikeréért. Több mint száz fiatalt sikerült ott elhelyeznünk...

- Mi tagadás, voltak családok, amelyek kissé vonakodtak, hogy éppen szerb vagy román fiatalokat fogadjanak be - mondja Hardi Orsolya, az egyik magyar szervező. - Az okokat mindnyájan értjük... Aztán két nap múlva örömmel köszönték meg "rábeszélésünket". Emberközelből megismerve őket kezdenek leépülni a nyomasztó előítéletek.

Mise

A Taizéi Közösség alapítója és vezetője, a nyolcvanhat éves Roger testvér két hét-nyolcéves forma kisgyerek kíséretében, őket kézen fogva, vagy szinte rájuk támaszkodva érkezik a Szent István-bazilikába. Thorday Attila, a katolikus egyetem hittudományi karának professzora mondja a szentmisét két taizéi testvérrel együtt - akik maguk is katolikus papok. Mintegy ötven szerzetes kuporog a templom kövén, félig térdelve, félig ülve a kis sámlikon: idősek és egészen fiatalok is, fekete bőrű éppúgy van köztük, mint kelet-ázsiai, különféle nemzetek fiai.

Az evangélium után Roger testvér elmélkedésében Szent Ágostont idézi:

- "Szeress, és mondd el az életeddel!" A szeretet megnyilvánulásai közül az egyik legtisztább valóság a megbocsátás - mondja halk hangján az idős szerzetes. - A megbocsátás, amivel Isten ajándékoz meg minket, és mi a körülöttünk élőket. Lassanként a megbocsátás csodája átalakítja életünket.

A közösség és az üzenet

A közel száz taizéi szerzetes fő hivatása a közösség példájának felmutatása. Ebből következik számukra a vendégfogadás hivatása is Taizében és a világ különféle pontjain szervezett találkozókon.

Szilveszter estéjén a közös ima alkalmával az egész életre szóló elkötelezettségről beszél Roger testvér. "Bármilyen kicsiny, bármilyen törékeny is a hitünk, Isten személyesen szólít meg minket. Az evangélium arra tanít, hogy nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor egész életünkkel ajándékozzuk meg a másik embert." A mindannyiunknak szóló mondatok első számú címzettje ezúttal egy francia fiatalember, Nicola, aki most ölti magára a fehér szerzetesi ruhát, arra készül, hogy a bizalom és a remény hordozója legyen.

Mi ragadja meg a fiatalokat Taizében és a találkozókon? - kérdeztük Emile testvért.

- Talán az az "üzenet", hogy amit megértettél az Evangéliumból, azt azonmód próbáld életre váltani - legyen az bármilyen kevés vagy sok. A kereszténység nem úgy "működik", hogy előbb az elméleti megalapozás és aztán a gyakorlat. Ez a kettő időben sem szétválasztható. Az egyszerűség és természetesség útja ez, amelyet anélkül ajánlunk a fiataloknak és idősebbeknek, a keresőknek, a friss megtérőknek és a hitüket régóta élőknek egyaránt, hogy az elmélyülés, a komoly tanulás fontosságát tagadnánk. És anélkül, hogy őket egyházi közösségükből "elcsábítanánk".

A zarándoklat folytatódik

A templomokban, egyházközségekben és parókiákon zajlottak a délelőtti és részben a délutáni programok, és a szilveszterezés is. Ez utóbbi jó hangulatban és találékonyan, az itt-ott jelentkező szervezési hiányosságokat áthidalva. Hiszen tele voltak a szívek jó szándékkal, kedvvel és bizalommal. Éjfél előtt egy órán át imádkoztak Budapest és a környék kétszáz - katolikus, evangélikus és református - templomában, különféle nyelveken, különböző nemzetiségű és több keresztény egyházhoz tartozó fiatalok a békéért.

A bizalom ifjú zarándokai újév napján hazaindultak. A budapesti találkozó véget ért. A zarándoklat nem.

Kipke Tamás

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu