Papi jelmondat

"Áldott légy, Uram minden emberért!"

A mai fiatalok jó irányba haladnak!

Kiss Menyhért ferences atyamondja:

A Mátra vidékén, egy Vécs nevű kis faluban születtem; nagyon egyszerű, szántó-vető családból származom. Kiskoromban sokat jártam a ménesbe a lovakért, s minden vágyam az volt, hogy csikós legyek.

A ferencesekkel való kapcsolat családom felnőtt tagjaihoz nyúlik vissza, akik rendszeresen bejártak Gyöngyösre, a ferences templomba gyónni. Itt ismerkedtem meg Ignác atyával, aki az általános iskola elvégzésekor megkérdezte, szeretnék-e az esztergomi ferencesekhez járni gimnáziumba. Nagy kihívásnak éreztem ezt a szülőfalumtól oly távoli és ismeretlen életet, így boldogan igennel feleltem.

A gimnáziumi évek alatt, egészen a negyedik félévig, orvos szerettem volna lenni. Papi és szerzetesi hivatásom mindenféle égi jel és isteni megnyilatkozás nélkül érkezett. Ferences tanáraim példája sokat jelentett; egyértelműen éreztem: az én feladatom az, hogy a fiatalokat tanítsam.

Érettségi előtt jelentkeztem a rendbe, ahol a matematika-fizika szak elvégzésére buzdítottak. Felvételt nyertem az ELTE-re, s egy esztergomi novíciusi év után felkerültem a budapesti pasaréti ferences rendházba, ahol immár harminc éve élek.

Felszentelésemkor Szent Ferenc Nap-himnuszából választottam jelmondatot: "Áldott légy, Uram minden emberért!" Papszentelésemig nagyon sok olyan ember volt jelen az életemben, akiknek hálával tartozom. Először is szülőfalum egyszerű, falusi közössége; a rengeteg keményen dolgozó, jókedvű és különféle módon vallásos ember. Másodszor a ferences gimnázium tanár- és diákközössége, s végül az egyetemi ismeretségi kör, a sokféle, sokszor zengzetes hitvallás nélküli aranyos ember. Jelmondatom megválasztásában az is komoly szerepet játszott, hogy családi és baráti körömben nemcsak vallásos emberekkel kerültem kapcsolatba, így meggyőződésemmé vált, hogy a pap feladatköre túlmutat a hívő emberek közösségén.

Sokan úgy látják, a mai fiatalság nem jó irányba halad. Ön, aki az Esztergomi Ferences Gimnáziumban tanít, osztja ezt a véleményt?

Én éppen az ellenkezőjét tapasztalom. Sokat foglalkozom fiatalokkal, és nagyon szeretem őket. Mindazt, ami a keresztény életünkben modoros, álságos és üres forma, megkérdőjelezik; s gyakran ezeket a kérdéseket nekünk, papoknak először saját magunk számára kell megválaszolni. A mai fiatalok a kereszténységben egy tiszta, élő, az élet minden területére alkalmazható krisztusi életformát keresnek. Az ifjúsági énekeikben is ezt találom meg, a sokszor talán nem igényes zenei forma mögött. Ám fontosabbnak érzem egy keresztény közösség énekének tartalmi, s használható üzenetét, mint hogy zeneileg minden szempontból kifogástalan legyen.

Annak is nagyon örülök, hogy sok helyen olyan keresztény ifjúsági közösség található, akik a szerelmükben, párválasztásukban, családi életük tervezésében, szüleikkel való törődésükben és különösen az elesett emberek iránti fogékonyságukban komolyan akarnak támaszkodni Isten segítségére. Életük minden mozzanatába meg akarják hívni Krisztust. Kezdve attól, hogy egy hittanközösségben aktívan részt vesznek, s egy más jellegű közösségben, felvállalván kereszténységüket, értelmesen felszólalnak. Igényük, hogy tudjanak beszélni hitükről, és hogy ténylegesen megtapasztalják: életükben valóságosan jelen van Isten jósága.

A kedves olvasóktól evvel, a számomra nagy örömet okozó beszélgetéssel szeretnék egy időre elbúcsúzni. Kívánom, hogy jövőbe tekintő gondolatai élő reményt és bizakodást adjanak!

D. Roska Zsófia

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu