Bérima

Két héttel ezelőtt az SMS-ben közénk jövő szentmiséről írtam, és elárultam, hogy van még valami a tarsolyomban. Íme, egy újabb szolgáltatás, melynek segítségével lelki életünket teljes egészében korunk igényére és tempójára szabhatjuk, háborgó lelkiismeretünket pedig remekül megnyugtathatjuk.

Bérlakásról, bérautóról hallottam már. Sőt: béranyáról is. No de ami néhány hete a rádióban elhangzott, attól elállt a lélegzetem: állítólag egy női szerzet egyik rendházában - valahol mélyen New Jersey-ben - arra specializálódtak a nővérek, hogy másokért imádkozzanak. Ez persze nem lenne különösebb baj, végtére is minden szerzetesrend, de talán minden vallásos ember ilyen vagy olyan módon ezt teszi. Csakhogy a híradások szerint a közbenjárást meg lehet rendelni, az igényüket benyújtó klienseknek pedig évi száz dollárt kell a szolgáltatásért fizetniük - ám a szerzetesrend szívesen elfogad nagyobb öszszegű adományt is. Úgy hírlik, a gazdag és híres bérimádkoztatók, akiknek napirendjébe sehogyan sem lehet beszuszakolni öt percnyi elcsendesedést, az ár többszörösét is hajlandóak fizetni azért, hogy az általuk kiválasztott nővér imáiba foglalja nevüket.

A nővérek az összegyűlt pénzt kezdetben idős társaik otthonára fordították, később azonban rájöttek, hogy mekkora üzlet rejtőzik az összekulcsolt kezekben, ma pedig már internetes honlapjuk is van, ahol szívesen fogadják a megrendeléseket. Kedvcsináló reklámjuk szerint imáik meghallgatásra találnak - nem is akárhogyan: egy hét éve meddő házaspárnak ugyanis fohászaik hatására négyesikrük született. Érdemes tehát előfizetni.

Még egyszer mondom: nem tudom, igaz-e a történet. Őszintén remélem, hogy nem. Ám maga a hír azt mutatja, hogy sokan szeretnék, ha igaz lenne. Bizonyára szép számmal vannak, akik igénybe vennék az üzleti érzéktől sem mentes nővérek segítségét. Ez pedig egyszerre szomorú és elgondolkodtató.

Mert aki tiszta lelkiismerettel állítja, hogy még fogmosás, autóindítás vagy villamosra felkapaszkodás közben sincs ideje egy-egy rövid fohászra, annak nem hiszem, hogy valóban az ideje hiányzik az imádkozáshoz. Mint ahogyan azt sem hiszem, hogy Teremtő Atyánk ne venné figyelembe a szív szándékát, és kevesellné a napi öt- (vagy három-) percnyi imádságot (vagy akár csak az imádság szándékát, egy-egy Istenre gondolást). Úgy hiszem, nem elsősorban az időn, hanem a személyes szándékon és akaraton van az igazi hangsúly - azt pedig semmiféle fizetséggel nem lehet helyettesíteni.

Hiszem, hogy Isten minden embert a maga helyén, helyzetében és adottságaival tekint - és szeret. Tudja, hogy mire vagyok képes, és a szívembe látva azt is tudja, hogy milyen kapcsolatban szeretnék lenni vele. Pontosan tudja, hogy mikor akarok beszélgetni vele, mikor engedem, hogy megérintsen, és mikor menekülök munkába, tanulásba, sportba, bármibe: csak hogy ne kelljen szemébe néznem a Teremtőnek - és benne meglátnom valódi önmagamat.

Attól félek, nagyon is értem a bérimádkoztatókat. Értem, mert vannak pillanatok, amikor legszívesebben én is inkább fizetnék, csak ne kelljen az Úr szeme elé kerülnöm. Ugyanakkor mérhetetlenül sajnálom azokat, akik megvásárolják a nővérek imáit. Mert nem hiszem, hogy a végső számadásnál a Jóistent át lehetne vágni egy dublőrrel, aki helyettem tartotta Vele a kapcsolatot. Isten nem automata, amelybe egy emberélet során be kell dobni bizonyos mennyiségű imádságot, és a végén alul kiadja az örök életre szóló beszállókártyát.

A bérima éppen ezért átverés és látszatmegoldás. Nyugtasd meg a lelkiismeretedet: tompítsd el, fojtsd meg. Fizess, ha kell, és úgy fogod érezni, minden tőled telhetőt megtettél. Hiszen a verejtékes munka gyümölcsét adtad lelked békéjéért. Tehetnél talán többet? Persze, hogy nem. Fordulj be és aludj, a zápor majd eláll, háborgó lelkiismereted pedig előbb-utóbb csak hozzászokik a megváltozott valósághoz. Semmi dolgod többé: imádkoznak érted, Istennek pedig kutya kötelessége odafigyelni rájuk. Hiszen az ő leányai, akik érted közbenjárnak. Neked pedig nincs más teendőd, mint időről időre kiállítani egy-egy újabb csekket. Szép álmokat...

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu