Aba-Novák különleges világa

Szent István-pannók a városmajori templomban

A XX. század első felének egyik legismertebb magyar festőművésze, Aba-Novák Vilmos 1894. március 15-én Budapesten látta meg a napvilágot. Kézügyessége, tehetsége rajzain és akvarelljein korán megmutatkozott. Tizennyolc évesen már a főiskola növendéke volt, de pályájának nagy ívű kezdetét megtörte az első világháború kitörése. Az olasz hadszíntérről 1918-ban - sebesüléssel és kitüntetésekkel - térhetett haza. Ezt követően kristályosodott ki - részben az itáliai tanulmányutak hatásaként - öszszetéveszthetetlen, karakteres stílusa.

Szent István, az egyházalapító

A harmincas években munkáival sorra nyert aranyérmet, nagydíjat Padovában, majd a párizsi világkiállításon és a velencei biennálén. 1941-ben bekövetkezett korai halála ellenére hatalmas életművet hagyott hátra. Éppen élete utolsó évtizedében születtek nagy volumenű - egyben legismertebb - alkotásai. 1931-ben készítette el a szegedi Dömötör-torony (keresztelőkápolna) falképeit, melyeket a nedvesedés miatt más technikával 1936-ban át kellett festenie. Ezt követte a jászszentandrási plébániatemplom szentélyének és diadalívének "felöltöztetése" (1933). Szegeden 1937-ben avatták föl a Hősök kapuját díszítő freskóját, amely több mint háromszáz négyzetméteres felületével Európa egyik legnagyobb szabadtéri festménye lett. Ezt kilenc év múlva ideológiai okokra hivatkozva az akkori városvezetés levakoltatta. A páratlan műalkotást a millennium évében - az Aba-Novák Közalapítványnak köszönhetően - több évig tartó restaurálással tették újra láthatóvá. A mester fantáziáját dicsérik a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának pannói (1937), Székesfehérváron a romkerti mauzóleum freskói, a pannonhalmi Szent István-kápolna falfestményei, valamint a városmajori templom mennyezetfreskói és a szentély két oldalán elhelyezett pannók. Aba-Novák egész művészi pályafutása alatt azon kísérletezett, hogy minél jobb minőségben és minél tartósabb formában tudja témáit örökül hagyni. A kiszáradt vakolatalapra, kötőanyaggal kevert festék felvitelének (szekko) technikáját, és a nedves vakolatalapra történő aprólékos karcolás, majd festés (freskó) módszerét egyaránt alkalmazta, sőt olykor a kettőt együtt. A városmajori pannók (nagyméretű táblaképek) esetében egészen másról van szó, ugyanis különleges megoldással ezeket kb. 1x1 méter nagyságú összeillesztett alumíniumlapokra festette. Mindkét alkotás - megközelítően - hét méter széles és tizenkét méter magas. Nem csak figurális ábrázolásaik, hanem szimbólumrendszerük is jellegzetesen aba- novákos. Az állandóságot kifejező, semleges - jelen esetben - ezüstös fényű háttéren, koncentráltan, jelenetekbe rendeződő alakok közérthetően közvetítik az ábrázolni kívánt témát. A Szent István, az egyházalapító című pannón a festő megjelenítette az édesapjától tanuló Imre herceget, feljebb a királyt - Gizella, Imre, a tíz püspök és papok társaságában - amint felajánlja a koronát. A kompozíció csúcsán fénytől övezve Szűz Mária ül a gyermek Jézussal a karján. Feje felett ott lebeg a Szent Korona. A másik táblakép a szent királyt, az államalapítót mutatja. Ezen az ifjú Vajk megkeresztelése szerepel, valamint a jelenet, amikor Szilveszter pápa átadja a magyaroknak szánt koronát Asztrik püspöknek. Középen első királyunk az országnagyok társaságában látható. A pannó legfelső részén az egymás felé nyúló hatalmas kezek, a földi - királyi hatalmat és az ezt biztosító szilárd, isteni támogatást szimbolizálják.

Pallós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu