Boldog eredet, törzs, gyökér

Szent Lajos király magyar rokonsága

St. Denis (Párizs) templom belseje, ahol Szent Lajos királyt eltemették

Firenzében, a Santa Croce Bardi-kápolnában is festett freskókat Giotto mester. A képi sorrend különösnek tűnhet: Szent Lajos királyt, Toulouse-i Szent Lajost és - Szent Erzsébet alakját látni a falképeken. Etruszk-föld sienai templomfalán a messze környéken ugyancsak ismert Ambrogio Lorenzetti Toulouse-i Szent Lajosról egész ciklust festett. Amint a művelődéstörténetből megtudni: az Anjou-párthívek keze van ebben - dinasztikus értelemben is. Ugyanakkor Assisiben, a Poverello és Klára városában a Szent Ferenc-bazilika alsó templomában a magyar és az Anjou szentek együttes ábrázolásával találkozhat a látogató: a főhajó első, bal oldali kápolnájában Szent Márton életútját Simone Martini foglalta kép-csokorba - 1317 táján, míg a kápolna "ajtóívén" nyolc szentet "mutat be", köztük Árpád-házi Szent Erzsébetet, Szent Lajos királyt, Toulouse-i Szent Lajost és Szent László királyt. De hogy fokozódjék - ugyanitt magyarok számára - a látvány különlegessége, a kereszthajó egyik szögletében (valószínűleg az imént nevezett művész és tanítványai jóvoltából) a Szent Szűz látható, és feltehetően (sokáig egyértelműen így tartották) a két kísérő alak Szent Lajos király, valamint a mi Szent Erzsébetünk. Akkor is hasonló a kapcsolódási ok, ha mások véleményével azonosul a honi néző, történetesen a legutóbbi véleménnyel: Nem Lajos és Erzsébet az, hanem Szent István királyunk és László. Magyar tudós (Klaniczay Gábor) joggal állíthatja: "...az országát Máriának felajánló Szent István és a Szűz Máriával ugyancsak szoros hagiográfiai kapcsolatot mutató Szent László valóban megfelelő együttesbe kerül így." Ám ezzel még nincs vége a beszédes képvilágnak. A mostani olasz kutatót: Luciano Bellosit nem hagyta annyiban csupán egyetlen részlet megfigyelése - Assisiben. A szöglet másik falán lévő képalakokat is újraértékelte: kik lehetnek? A tradíció megszentelte, Szent Lajos királynak tartott alakról - kezében liliom - azt mondja, inkább Szent Imréről van szó, a mellette lévő nőalakról pedig: nem Szent Klára az, mint eddig hitték, hanem Antiochiai Szent Margit (a tizennégy segítő szent egyike), de a szentek galériájában gondolkodók helyesbítettek: ha már az Árpád-ház, akkor a korai vértanú Margit helyett inkább a mi Szent Margitunk, későbbi ábrázolásain is látni a kezében tartott keresztet. (Prokopp Mária írt erről az assisi Szent Erzsébet-kápolna falképeit elemző tanulmányában, 1987-ben). Ezek után logikus Klaniczay Gábor véleménye: "Ha elfogadjuk ezt az értelmezést, Szent Ferenc mellett Assisiben... egy valóságos Anjou-Árpád-házi dinasztikus panteon került megörökítésre: Toulouse-i Szent Lajos, Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent Imre, Szent István és Szent László." Az Anjou-ház magyarországi uralmáról annyian írtak, ismert a történet, hogy Martell Károly fia, a Carobertónak nevezett Károly Róbert III. András halála után Esztergomban megkoronáztatta magát. Nem tudni, a tizenhárom esztendős fiú ismerte-e már az érvet, hogy ő nem csupán az Árpád-ház szent erényeinek autentikus hordozója. Az Andrással férfiágon kihalt ősi ház történelmi helyzetét egy oklevél így jellemzi: ...miután meghalt András, Magyarország jeles királya, az utolsó aranyágacska, amely atyai ágon Szent István királynak, a magyarok első királyának a nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt, halálát, mint Ráchelét siratván meg, az ország népei azon gondolkodtak, hogyan és miképpen találhatnának maguknak az isteni kegyelem gondoskodása folytán a szent király véréből származó új uralkodót.

Kicsit előre léptünk a históriában, hiszen ezúttal igazán - a névünnepe miatt is - Szent Lajos király személye érdekel, akinek nincs sok patrociniuma Magyarországon, és túl kevés lenne az a magyarázat, hogy csupán családi, megörökölt "szentkultusz" folytatta ezt a néhány védőszentválasztást. A történelem mélységesen mély kút, és ha az Anjou-ház históriáját nézzük is, a "boldog eredet, gyökér" kérdését Szent Lajos királlyal kapcsolatban ugyancsak fel kell vetni. De ki volt a király-szent? Két évszám szerepel a neve mellett: 1214-1270. A születéséé és a haláláé. Apja VIII. Lajos király, akiről a legújabb francia történetírás azt mondja a Capeting-uralkodók elemzésekor, hogy kézbe veszi a harc irányítását, melyet már több éve vívtak a francia bárók a katar eretnekségtől megfertőzött délvidéki nemesség ellen, jóllehet a király halálát lelte a mediterrán végeken, mégis valamiként a királyi hatalom újabb bővítését készítette elő. A királyné: Blanche (Blanka) a trónutódlót lelkiismeretes anyaként tanította, a hatalmat-területet növelő törekvésekkel szemben IX. Lajost, a későbbi szentet az irgalomra nevelte. Ritka példa a történelemben! Az új uralkodó kitartott gyermekkori anyai öröksége mellett: tizenkilenc esztendős, és valamennyi lázadónak megbocsátott. Provance grófjának lányát: Margitot vette feleségül. Tizenegy gyermekük született. A francia történetírás ekként folytatja jellemzését, amelyből az egyéni és az uralkodói erény harmonikus találkozása szinte világít (még ha az efféle kormányzást kezdetlegesnek minősíti is egynémely történész). Az udvarhoz tartozó szemtanú ugyanis ezt írja: "Számtalanszor előfordult, hogy nyáron, a vincennes-i erdőben, király urunk a mise meghallgatása után egy tölgyfa alatt foglalt helyet, miben - minket is maga köré ültetvén. S akinek valami elintézendő dolga volt, szabadon szót válthatott vele anélkül, hogy az ajtónállókat vagy másokat meg kellett volna környékeznie." Kétségtelen, "a királyt semmiféle távolság vagy közbenjáró nem választotta el alattvalóitól, hacsak a királyi udvar néhány papja vagy lovagja nem, akik átvették a panaszosok folyamodványait..." Országlásában Lajos lezárta az angol királlyal folytatott régi családi viszályt, "igazságos és irgalmas" volt. (De nehéz ezt már megérteni, értelmezni!) Az általa kibocsátott, országos érvényű rendeletek egytől-egyig etikai tartalmúak, mégis az új királyi törvényességet készítették elő: "a király, az Isten földi helytartója, egymaga őrködik a békességen, amelyet egykor az egyház biztosított. Megbünteti az istenkáromlókat, megakadályozza a főurak háborúskodásait. Kitartott a Szentsír védelme mellett, s maga is mártírja lett a keresztes háborúnak. Életében szentnek tartották, s mivel ő volt a viszálykodó főurak döntőbírója, az egyszerű parasztemberben is kialakult a "királyi hivatás" iránti tisztelet. Amikor meghalt, Franciaország már igazi királyság lett. Uralkodói éveiben megújult a lovagiasság eszménye, ő lett a példakép, "a bölcs férfiú", hiszen ő maga így gondolkodott: a bölcs az üdvösségét a világon kereső, bigott ájtatoskodó fölött áll, aki jóllehet Krisztus követőjének vallja magát, józan, derűs, szereti a tréfát. Szeretheti a lovakat, a szálfaöklelést, de már úrrá lett a durvaságon. Kora történetírója: Jean de Joinville bensőleg látta uralkodóját, s szavaiból kiderül, hogy Lajos király, bár rendkívüli egyéniség volt, sokkal jellemzőbb egy kor, egy osztály eszményére nézve, mint bizonyos irodalmi figurák, netán némely szent szobra. IX. Lajos szívéből "szerette az Urat, követte példáját. Több ízben még életét is kockára tette népe iránti szeretetéből. Mivel jól tudta, hogy nem szabad hívságos dolgokra, sem a világ érdekes kérdéseire fecsérelnünk az időt, legtöbbször csak a Szentírást olvasta, mivel nemcsak Szent Ágoston és a többi szent magyarázatokkal is ellátott bibliái voltak tulajdonában, de a Szentírás más könyvei is, amelyeket maga olvasott, vagy gyakorta felolvastatott magának, midőn ebédelt vagy aludni tért." Kiemelt mondat: Amint Szent Ferenc tette, a király nagycsütörtökön megmosta a szegények lábát, tulajdon kezével etette a bélpoklosokat, sanyargatta a testét. A miszticizmus visszfénye rávetült a gondolkodására, de rendkívül mély realizmusa új jelenség, s ez viszszatartotta minden túlkapástól. Szerette, tisztelte a papokat, ám fölemelte a szavát, ha rossz példát látott...

A dinasztikus szemponton túl, amely a kultuszt magában foglalta, sokkal fontosabb az a lelkiségtörténeti elhatározás, amely IX. Lajos testvérét, Anjou Károlyt eltöltötte: mielőbb oltárra emelni a szentség hírében elhunyt királyt: Tuniszban meghalt bátyja ereklyéit Szicílián, Calabrián, Lombardián át hozatja haza Poyssiba, ünnepélyes körmenetek sorával. Tíz évvel később I. Károly a szentté avatási per első szakaszában vallomást tesz: "Nyilvánvaló, hogy a ´szent gyökerek´, vagyis a ‘szentként meghalt´ Kasztíliai Blanka (Lajos édesanyja), illetve az egész Capeting-dinasztia ´szent ágakat´ hajtanak." 1297-ben a Capetingek patrónus-szentje oltárra helyeztetett.

Szent Lajos példaképe lett tehát a család másik, királyságra emelkedett ágának, a nápolyi Anjouknak. III. (Sánta) Károly egyéni sorsával (s ferencesek iránti buzgalmával) hasonlított Szent Lajosra, a nagybátyjára. Felesége: Szent Margit unokahúga: Árpád-házi Mária királyné. Ennek az Anjou-ágnak lett szentje II. Károly fia, aki Szent Lajos király halála után négy esztendővel született. Lajosnak keresztelték, mint a legenda írja: Szent Lajos király iránti áhítatból, arra törekedve, hogy annak szentségét és erkölcseit kövesse. Ez a Lajos azonban ellene mondott a dinasztikus érdekeknek: Ferences lett, majd püspökké szentelték. Nápolyba öszvérháton vonult be, ahol megáldotta családját. Aztán Toulouse-ba érkezett, és elfoglalta püspöki székhelyét.

Amikor őt is szentté avatták (1317-ben), a jeles provences-i ferences: Franciscus de Mayronis beszédében utalt rá, hogy Lajos püspök "lelki nemessége" mindkét szülői ágról származhatott: ...apai oldalról szentek leszármazottja, mert apja Szent Lajos (király) unokaöcscse volt. Anyai ágról is szentek leszármazottja, mert anyja, Magyarországi Mária Szent István, Imre és László magyar királyok családjából származik, és István volt annak az országnak első keresztény királya. Újabban pedig csak egyetlen királyi vérből származó nőt avattak szentté, Szent Erzsébetet, akinek családjából boldog Lajosunk édesanyja is való.

Íme a beata stirps - a szent gyökér, család, eredet minden században értékelhető, összefogást biztosító ereje, s talán Európa keresztény közösségi gondolkodásába (ha még maradt valamennyi) újra beplántálható virág lehet, amit történelemkönyvek, hagiográfiák őriznek csak jobbára, hogy a vallási tudat századok előremenetelével gazdagodhat, ha a múlt öszszességére épülő jövő háza szentély-alapokra helyeződik. S ebben az is segíthet, ha IX. Lajos, a szent király leendő, új magyar templomok védője lesz, vagyis egy-egy közösségé.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu