Czakó Gábor

Jelenpor

Hamlet atyjának szelleme fiára titokként bízza az igazságot. Csak a királyfi tudja, hogy mi történt. Húzódozik; a királyi magatartás a nem-cselekvés. Ámde: "Kizökkent az idő kereke, ó kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt!" Ezért nincs kibúvó. Az uralkodás nem reálpolitika, vagyis nem trükk, svihákság, erő és csalás, hanem a világrend őrzése. Uralkodni annyi, mint megvalósítani a földön a mennyet, Isten országát; minden pillanatot igazsággá tenni. A királynak úgy kell élnie, hogy ne zökkenjen ki az idő kereke. Ha ez mégis megtörténik, neki kell helyretolnia. Shakespeare szellemének csodája, hogy Hamlet lelkén át a világ működésébe avat be bennünket.

*

Szent Istvánról szóló darabról vitatkoznak. A műben a király élete végén csalódik a kereszténységben. Kedves püspököm szerint ez blaszfémia és csacsiság, a szerző szerint viszont ez egy reális gondolat, amit az irodalomban lehet és kell végiggondolni. Mi a reális? Mondjuk, útjáról hazatérve Kolumbusz elfelejti, hogy hol járt? Hamlet atyja szellemével való beszélgetés után vállat von: na és? Erről - a szellem alatti - pontról indulhat egy jóféle dráma? Egy reális-művészi elmélkedés? Esetleg inkább egy blikk-cikk? Szent István elfelejti istenélményét, s a vele átellenben szerzett tapasztalást, hogy a politikai és hadi sikerek, a Magyar Birodalom nagyhatalommá emelése bizony mulandó? Hogy négy évtizedes diadalmenete szappanbuborék? Fölfúvódik, elpukkan, vége. Nincs. Irreális. Ha ő népét meg akarja tartani, akkor létezését mélyebben kell megalapoznia. Jézus legyőzhetetlen gyöngeségében és Mária önmagát teljesen föladó igenjében. Az egyetlen valóságban, csakis ott található meg önmaga és az ország fundamentuma.

A királyi cselekvés realizmusa annyi, mint Isten országát megvalósítani, és egyesíteni vele a földi birodalmat. Amikor István úr az Istenanyának ajánlotta a Koronát, akkor ezt az egyesítést hajtotta végre. Olyan uralkodót hívott meg a nép élére, akiben Isten országa megvalósult, tehát örökké él.

*

A nagy király hagyatéka nem az egyházszervezet, meg az ispánságok és a nyugati technika, hanem a szentség, vagyis az Isten országának realizálása. Utódai, a vele - okkal - mély személyes ellentétben álló Vazul-fiak és ivadékaik, hűen küzdöttek ennek a feladatnak a beteljesítéséért. Katolikus I. Andráson, az esendő-vezeklő Boldog Salamontól és Szent Lászlótól kezdve a szentek és boldogok soha, semmilyen családban nem tapasztalt seregét adták Európának. És Magyarországot, amely erre az örök szellemi alapra építve maradt meg minden "reálpolitikai" számítgatás ellenére.

*

Dolgunk: ennek a hagyatéknak az őrzése? Az csak múzeum volna. Más és ugyanaz a föladata itt kicsinek és hatalmasnak.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu