Mindvégig a keresztényszociális átalakulásért

In memoriam P. Szigeti Imre József O. P.

Nem múlnak ők el / akik szívünkben élnek, / Hiába szállnak árnyak, álmok, évek, / Ők itt maradnak / Bennünk csöndesen még... (Juhász Gyula)

A Szent Domonkos rend kimagasló - de mindenkor igen szerény - személyisége volt itthon és külföldön egyaránt. A tudós, kontemplatív szerzetesi munkájára, nevelői feladatai végzésére rátört hazánkban az 1948-tól folyamatosan erősödő bolsevik-ateista elnyomás. József atya élére állt egy kis csoportnak, s ekkor még Mindszenty hercegprímásunk indíttatását vállalva, Soltész Jenő tanár társával együttesen elhatározták, hogy az egyre súlyosabb magyar szétszóratásban a keresztény társadalmi jövő - mindenkor remélendő - elméleti megalapozásával foglalkoznak.

A sejtekben történő szervezkedés a krisztusi parancsot követve - "Legyetek azért okosok mint a kígyók..." (Máté X/16.) - a KERESZTÉNY FRONT (KF) mozgalom szervezett kiépítéséhez vezetett, amelynek csatlakozó egyházi és világi, ifjúsági és felnőtt tagjai eleget téve mindenkori egyházi, családi állapotbeli kötelességüknek, folyamatosan vállalták egy jövőben megvalósítható magyar keresztényszociális program részletes kidolgozását.

A munka dandárját, a megélhetés kényszerítő mindennapjai mellett József atya és Soltész Jenő együtt végezték, s a Gondviselés szinte az utolsó percig megóvta a KF vezetőit a hazai kommunista rendszer ÁVO szervezetének hírhedt zaklatásaitól és besúgórendszerétől.

Talán az isteni útmutatás - és nem a vak véletlen - hozta meg a változást 1956-ban hazánkban, amelynek szorgalmazói között ott találjuk a KF huszonhat vezetőjét, szerzeteseket és civileket, akiket az ÁVO már l956 júliusában letartóztatott (de ki tudhatta még ekkor, hogy október 23-án forradalom tör ki Magyarországon?).

A megtorlás - mint köztudott - szörnyű volt. Csak 1990 után sikerült egyáltalán életjelt adnunk magunkról, kérve, hogy az egyház jelenlegi vezetősége legalább rehabilitálja mozgalmunkat, mivel az üldöztetés idején az akkori egyházi vezetők élesen elhatárolták magukat a Keresztény Front tevékenységétől! Így sikerült aztán legalább egyszer beszámolni az Új Ember hasábjain az új magyar "rendszerváltás" keresztényszociális átalakulást szorgalmazóinak későbbi kálváriájáról (1997. február 16.).

Mint ma már világosan látható, a változás lázas tülekedésében inkább nyíltak lehetőségek a konjunktúralovagok számára, mint a KF hiteles tagjai keresztény, magyar, a sors által is kipróbált vezetői részére!

József atyával az élen az igen keserves börtönéveket, évtizedeket 1956 után is valamennyien itthon töltöttük - ugyanolyan keresztény magyar alázattal, ahogy addig is hirdettük és éltük a közjó szolgálatát.

Amit még sikerült neki az utókorra hagyni - a 16 év börtönidő letöltése és az állam által felajánlott 1992 utáni teljes rehabilitáció visszautasítása után - a Gondviselés jóvoltából, magas kora ellenére, tiszta szellemiséggel, az a KF programjának összefoglalása és szerény körben való terjesztése.

A 2001. július 31-én, kedden nagy részvét mellett lezajlott rendi temetésén már csak néhány KF-es vehetett részt, hiszen ő maga is 94 évesen halt meg. Az Új Köztemető Szent Domonkos rendi sírkertjében a fejfájára tett nemzetiszínű és keresztényfrontos kis emlékkoszorú szalagján ezzel a latin idézettel búcsúztunk - ami mindenkor is tükrözte őszinte szándékait, tiszta lelkiségét és keresztény hazaszeretetét: "Gradatim tendimus ad alta: GLÓRIA" (Fokozatosan emelkedünk felfelé).

Kováts Tibor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu