Burger János

Fionella

Az amfiteátrumba szakadatlan özönlött a tömeg. A nyári hőség sem tudta visszatartani az embereket a meghirdetett cirkuszi játékoktól. A helytartóság a látványosság helyszínéül azt az épületet jelölte ki, amelyben tizenháromezren fértek el egyszerre, és húsz bejárat biztosította a nézők zavartalan elhelyezkedését. Alsó-Pannónia, Sycambria és Aquincum helytartója már megkapta Rómából az utasítást, hogy a határtartományban is egyre jobban terjedő kereszténységgel - mely a katonaságot is megfertőzni látszott - leszámoljon.

Alig foglalták el helyüket a későn érkezők, amikor az ovális arénába terelték a felügyelők a határon elfogott barbárok egy csoportját. Főleg öregek, nők s gyermekek voltak ezek a szerencsétlenek, akik közül az erős férfiakat már korábban kiválogatták rabszolgának. E csoporttal szinte egy időben léptek színre a bunkókkal és fémvégű botokkal felszerelkezett szolgák, akik harsonajelre, mint a vad farkasok a szelíd bárányokra, rontottak a védtelen foglyokra. Nem volt irgalom, sem kegyelem, egy asszonyt akkor bunkóztak le, amikor saját testével próbálta oltalmazni kisgyermekét. A nézők vad hangzavarban, üvöltözve biztatták a küzdőket, sokan a helyükről is felugráltak. Ha pedig valamelyik szolga abbahagyta a mészárlást, azt az aréna palánkján őrködő íjászok terítették le, a nézők derültsége közben.

Mire a helytartó is megérkezett az amfiteátrumba, és germán testőrei gyűrűjében elfoglalta a helyét, az arénát rendbe hozták. A holtakat sietve elvonszolták, a vért, a szennyet eltakarították. Amikor a munkások távoztak, a nézők egy magányosan álló, fehér ruhás leánykát pillantottak meg a porond közepén. Fején bíborszínű kosborból font koszorú volt, éppen olyan, mint amilyet görög ifjak Déméter ünnepén viselnek, hosszú haja be volt fonva, akár egy etruszk királylánynak. A nézők közül sokan csak találgatták, hogy ki lehet e gyermek, voltak viszont, akik felismerni vélték Fabiusz vendéglős leánykáját, aki állítólag kereszténnyé lett... "Fionella, Fionella!" - hangzott a moraj. Fabiusz, a veterán légiós, aki vendégfogadót nyitott Pannóniában, volt a leányka édesapja. "Hát már a fogatlan öreg katona is keresztény volna?!" - kérdezték egymástól az emberek.

Ekkor megnyíltak a ketrecajtók, és a porondon termett három medve, féltucatnyi farkastól kísérve. Az éhes állatok a tűző napon körbe-körbejártak a mellvéd mellett, ahonnét a cirkuszi szolgák hegyes botokkal próbálták őket a leányka felé terelni. Közben újabb szereplő is érkezett: egy murmillo. Karddal a kezében, vértbe és sisakba öltözötten. A nézők kíváncsisága egyre nőtt. A murmillo a leánykához ment, miközben a vadállatok is felfigyeltek rájuk. Csak annyit lehetett látni, hogy az ismeretlen fegyveres gladiátor átöleli a gyermeket, s amikor elereszti, Fionella tört virágként holtan hullik a homokra, s koszorújánál is bíborosabb színű szalag övezi halovány nyakát...

A murmillo melléből pedig egy keserves ordítás tör elő, hogy mindenki összerezzen a várakozás nagy csöndjében. Aztán egymás után dobálja le magáról a felszerelést: a kardot, a vértet, a sisakot, s akkor látni csak, hogy Fabiusz az, aki sírva, zokogva borul halott kislányára. A nézők szórakozása el lett rontva, elmaradt a gonosz látvány, hogy állatok martaléka legyen Fionella! Az öreg katona ettől védte meg a lányát. A nézők már-már majdnem emberré váltak ismét, látván a tragédiát, amikor az íjászok végeztek Fabiusszal.

*

Állok az amfiteátrumban, hallgatom a kövek meséit, nézek egy - kövek közt kinőtt - piros virágot... Az ókori romok között fekete szemű hun leányka, avar fejedelem szelíd-szőke leánya, kék szemű frankok, szlávok, bogárszemű honfoglaló magyarok gyermekei, akik mind megfordultak az idők során e helyütt, nézhették így e köveket és a budai hegyeket, amelyek örök tanúi egy pannon kislány vértanúságának.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu