A hanyi búcsúról

Szent Anna, Szent Anna,

Krisztus Jézus nagyanyja

Légy híveid oltalma!

Az Új Emberből értesültem, hogy a Szent Anna-napi hanyi búcsút július 29-én ünneplik. Dobogó szívvel olvastam, hogy az ünnepi szentmisét Kladiva Imre címzetes kanonok, esperes, jászapáti plébános mutatja be.

Az emlékezés fonalát ötven évre vezetem vissza. Élénk fekete szemű, szelíd, szép arcú fiúcska áll előttem a besenyőtelki iskola udvarán. Fejét megsimogatva kérdeztem a nevét. Kladiva Imre - volt a válasz. Közben én is gyerekké válok, amikor ezeket a sorokat írom. Az 1920-as évek hanyi búcsújára gondolok. Nem akarok most kitérni a hanyi kápolna történetére, az komolyabb történészi munka lenne. Hanyi puszta szülőfalum, Besenyőtelek szomszédságában van, és az odavezető utat máig is Hanyi utcának hívják. Az 1700-as évekig visszamenőleg felmenőim a Hanyi utcában éltek, itt születtem és éltem én is.

A hanyi búcsúra már az ünnep előtti napon érkeztek a szomszédos településekről a búcsújárók. Az öcsém hároméves lehetett, jó eszű, jó hangú fiúcska, igencsak selypített. Gyorsan megtanulta a búcsújárók énekét.

Sen-nanna, Sen-nanna,

Kris-tus, Jézsus nagyan-ja

Kicsi lobogót gyártott magának, és a nagyudvaron le-föl járva fáradhatatlanul énekelt. Édesanyám mosolyogva kiszólt: "Hagyd már abba kisfiam, már odaértek Hanyira, a búcsúba!" A kiskaput bezárta, nehogy elmenjen a búcsúsokkal a kislegény. "Apátok mindnyájunkat elzavar a háztól, ha ez megtörténik!"

A búcsúsok a kis kápolna körül töltötték az éjszakát énekelve, imádkozva. Besenyőtelekről az ottani mise után indultak Hanyi felé. Elöl ment a Jézuskát vivő gyerek, a lobogót férfiak vitték. Utánuk a pap, a harangozó vitte a karinget. A máriás lányok vállukon, rúdon vitték a templomi Mária-képet. Ez elég nehéz volt a poros, rögös dűlőúton, ezért néha a férfiak átvették. Az idősebbek kézen fogva mentek unokáikkal. Az asszonyok már kora reggel megfőztek otthon.

A búcsúi mise a szabadtéri oltárnál folyt, sok ezer résztvevővel. Távolabbi településekről is jöttek lovaskocsival. A mise után a búcsúsok igyekeztek haza, mert az otthoniakat el kellett látni.

A hajdani kisfiúcskát, aki az idén a hanyi búcsún a szentmisét bemutatta, 1951 nyarán szüleivel együtt kitelepítették a Hortobágyra.

Azokban az időkben magam is megjártam a "purgatóriumot". A kisfiúcskát azóta sem láthattam.

Nem szomorkodni, dicsekedni szeretnék. A szülőfalum, a színkatolikus Besenyőtelek ifjai közül szép számmal választották a papi hivatást. Járdán József a szülőfalu templomi freskóinak restaurálását is elvégezte. Dózsa Márton László ciszter rendi szerzetes, a rend gazdasági vezetője volt. Ők már az ég lakói. Major Sándor nagymarosi plébános megromlott egészségi állapotban is szolgál. Czakó Kálmán, a faluért áldozatot hozó malomtulajdonos unokái: a két Czakó fiú. Az egyik tragikusan, fiatalon halt meg, a másik Czakó Dániel bencés tanár, vele Pannonhalmán találkoztam. Családunkból Veres Árpád jelenleg Bécsben tanít teológiát. Vincze Pál egyszerű család gyermeke, akiről évtizedek óta nincs értesülésem. Szabó János, nekem csak Jancsi, akit Miskolcon a Mindszenty-templom sekrestyéjében értem utol 1989 nyarán. Utoljára következik a felsorolásban a már említett Kladiva Imre.

Végezetül Jézus nagyszüleihez fordulnék, akik nekünk adták mindnyájunk édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát, esedezzenek érettünk, hogy újra legyenek papi hivatást vállaló fiatalok. Teljenek meg újra a templomok, őseink szép szokásait tartsuk meg. Akkor nem kell félnünk, mert újra Mária országaként emlegetik hazánkat a keresztény világban.

Énekkel kezdtem, zárom is:

Isten, hazánkért térdelünk elődbe, / Rút bűneinket jóságoddal född be...

Vass T. D.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu