Mészáros István

Gaude mater Hungaria...

Így kezdődik a Szent Istvánról szóló zsolozsma-ének, amelynek versszakait ismeretlen magyar klerikus írta első királyunk szentté avatásának táján, a XI-XII. század fordulóján. Gaude mater Hungaria - Örvendj, szülőhazánk, Magyarország! Századokon át énekelték őseink: örvendjünk, mert népünk Szent Istvánt kapta térítőnek, királynak, tanítónak, égi oltalmazónak a gondviselő Istentől.

"Örvendj, szülőhazánk!" Ez az érzés járta át a most záródó másfél esztendős ünnepi időszakot is: örvendjünk, Szent István műve időtállónak bizonyult egy évezreden át! Sok vihar vonult át azóta a Kárpát-medence tájain, sokféle ártó hatalom akart bennünket kiforgatni hitünkből és magyarságunkból: mégis megmaradtunk katolikusnak és magyarnak. Ezerféle veszteségtől kínlódtunk, volt Muhi és Mohács, Világos és Trianon, megszenvedtük a XX. század "felvilágosult" rémtetteit: mégsem tűntünk el a népek forgatagában. Voltak nagy hitehagyások, nagy elvándorlások: ma mégis erős a keresztény hit, erős a magyarság a Kárpát-medencében.

"Örvendj, szülőhazánk!" Hiszen az elmúlt ezer keresztény év az itt élők számára sok-sok örömmel volt teljes: a hit, a tudás, az alkotás, a munka, a szeretet tetteinek boldogító örömével; a tízparancsolatot kiteljesítő evangéliumi erkölcsi törvény kívül-belül rendet teremtő, fegyelmező örömével; boldog családok sokaságának szertesugárzó szelíd örömével; kiemelkedő honfitársaink példáinak sarkalló örömével; hajdanvolt és XX. századi kortárs magyar szentjeink bátor hitvallásának, hősies tanúságtételének ösztönző örömével.

"Örvendj, szülőhazánk!" Mert a kettős jubileum ünnepe után hitünkben és magyarságunkban megerősödve kezdhetjük el az új évszázadot, az új évezredet. Keresztény magyar múltunk reményt ad a biztos folytatásra, a jelen és a közeljövő nagy kihívására, a számunkra jót és roszszat egyaránt tartogató globalizáció időszakában. Remélhetően ez több pozitívummal jár majd, mint negatívummal.

A globalizáció hatására hazánkban is tovább erősödnek a vallást felhígító, relativizáló áramlatok, valláspótló kezdeményezések, szektásodási törekvések: itt vannak már tereinken, hangfalaikkal, szórólapjaikkal, lakásunkba kopogtató térítőikkel; mindegyikük az Istenről, Krisztusról, Bibliáról beszél. Ismert vallási tételeket, zavaros tévhiteket és babonákat öszszekavaró, az embereket megtévesztő, harsány "vallási" propaganda időszaka következik, amivel "együtt kell élnünk". Ártó hatásának kivédésére tudatos és erős egyéni hit, valamint szilárd közösségi bázis szükséges. Ezt kapjuk meg a többmilliós magyar katolikus közösségbe való erős beletartozásunk által. Hálát adunk az Istennek, hogy Szent Istvánt adta nekünk, aki őseinket az "egy, szent katolikus és apostoli anyaszentegyház" tagjaivá kereszteltette. Mi is - akárcsak ő - Krisztus egyetlen igaz egyházának tanítóit hallgatva Krisztus igaz tanítását akarjuk követni. Nekünk csakis ez a hiteles, csakis erre hallgatunk, nem másra.

"Örvendj, szülőhazánk!" És örülünk annak is, hogy a Gondviselés akaratából e magyar haza tagjaivá születhettünk. A félreértelmezett globalizáció a haza mivoltát is szétzilálhatja. Egyre inkább elszakadnak a szálak, amelyek az embert eddig a szülőföldhöz, a szülőhazához kötötték: ott a haza, ahol jobban élek! Az új ideál: a világpolgár. Hessegessük el szemünk elől a kísérteties jövőképet: honfitársaink jövőbeli tömeges kirajzását a világ "jobb" tájaira, s helyükbe mások beáramlását; hogy a szülőföld egyre inkább idegenek birtokában lesz; hogy szellemi-kulturális életünk eddigi magyarságát kilúgozza majd az a "másság", amelynek erőszakosságát már most tapasztaljuk. Bízunk abban, hogy népünk nagyobb része nem csupán belső parancsnak, de szívbeli örömnek érzi a szülőföldhöz tartozást, a hozzá való ragaszkodást, az ebben a hazában való maradást; hogy itt e hazában végzett munkálkodásával elsősorban e nép javára kívánja kamatoztatni tudását, tehetségét. Abban a hazában, amelynek összetartó, egybeabroncsozó szervezetét Szent Istvánnak köszönhetjük.

Vajon lesz-e a globalizáció korában erős hűségű, katolikus magyarság a Kárpát-medencében? Lesznek-e a XX. századi nagy magyar főpásztor - "Állok Istenért, egyházért, hazáért" - sziklaszilárdságú hitének, magyarságtudatának, szülőföldszeretetének követői a globalizált XXI. században?

Biztos a reményünk: lesznek. Sokan lesznek.

"Örvendj, szülőhazánk, Magyarország!"

(A szerző Apáczai- és Stephanus-díjas művelődéstörténész, nyugalmazott egyetemi tanár)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu