Szentkirály

A Duna-Tisza közén, annak is a közepén található a maga 101,9 négyzetkilométeres területével Bács-Kiskun megye egyik legnagyobb határral rendelkező községe, Szentkirály. Egyike annak a tíz magyarországi, két szlovákiai és négy erdélyi falunak, amelyek nevükben és hagyományaikban a mai napig őrzik Szent István nevét. Ez a tizenhat Kárpát-medencei település 1996-ban testvértelepülési kapcsolatot létesített, és megalakította a Szent Király Szövetséget.

Virág a keresztelőre

1987. augusztus 20-án reggel Ádám Laci bácsi ünneplőbe öltözött, bezárta a tanyasi ház ajtaját, megsimogatta kutyáját, s elindult a dűlőúton a falu felé, hogy idejében odaérjen a keresztelőre. Útközben elhaladt a tanyasi iskola mellett, ahol "nem értek véget a szentmisék" - mert az áldás után sokáig együtt maradtak az emberek, hogy a lélek dolgai mellett a hétköznapi gondokat is megbeszéljék a plébános atyával. Sokszor megtette már ezt az utat, s tudta, hogy hat rózsafüzérnyi idő alatt jut el a helységnévtáblához. Útközben egy csokorra való mezei virágot szedett, s erősebb füvekkel öszszekötötte, hogy ne hulljon szét. Az országúton autók suhantak el mellette. Máskor talán zavarta volna csendhez szokott fülét a motorok zaja, de most ügyet sem vetett rájuk. Bandukolt az imádság szavaiba mélyedve, s mire a hatodik rózsafüzér végére ért, ott találta magát a falu helységnévtáblájánál. Előtte is sokszor elolvasta a feliratot: Lászlófalva, s utána mindig a fejét csóválta. Most azonban nem Lászlófalvára érkezett, mert a falu tábláján más név szerepelt. Elolvasta egyszer, kétszer: Szentkirály.

Mikor többszöri olvasás után is ezt a nevet találta, meghajtotta fejét, s letette a virágcsokrot a tábla tövébe. Hát elérkezett ez az idő is, az igazság pillanata, amikor faluja visszakapta régi nevét. Elindult a templom felé, s arra gondolt: hogy talán ez élete legszebb keresztelője.

Porladó emlékek, múló életforma

A gazdag régészeti hagyaték szerint már régóta lakott hely volt ez a vidék. Rézkori, bronzkori település nyomaira találtak, a tiszaalpári vatyai kultúrához tartozó telep maradványai kerültek felszínre. Szarmata sírokra, római pénzérmékre leltek a szakemberek. Biztosan megfordult a vidéken a késő avar kori népesség is, amelynek leszármazottjait itt találták Árpád honfoglaló magyarjai. Első királyaink idején több falu is volt a környéken, s közülük háromban templom hirdette Isten dicsőségét. Egyiknek az alapfalai a mai szentistváni református templom falai alatt pihennek. A tatárjárás idején elpusztult istenházát a betelepülő kunok építették újjá. A török hódoltság alatt ismét elnéptelenedett a település, s hívő lelkek híján a középkori templom is pusztulásnak indult, de a XIX. század közepén még láthatóak voltak falmaradványai.

A történelem viharai a természetet sem kímélték. Elpusztultak a legendás szentkirályi erdők is. A pusztai állattartás következtében alakultak ki a téli-nyári szállások, s az úgynevezett kertek, ahol már nemcsak állatokat tartottak, hanem a környező földeket is megművelték. A szláv eredetű tanya szavunk, mint halászati szakszó - a halászok telephelye - először egy 1036-ban keltezett oklevélben bukkan fel. Az elnevezést később átvették a baromfitenyésztők és a földművelők is. A tanyai élet a maga előnyeivel és hátrányaival sajátos életformát jelentett az ott élő kialakult szokásokkal, értékrenddel bíró, hagyományaihoz ragaszkodó, független emberek számára. A hatalom többszöri elsorvasztási kísérleteinek is talán az volt az egyik oka, hogy az egy tömbben élő embertömeg könnyebben kezelhető.

Névváltozás és rendszerváltás

A Kecskemét környéki kiterjedt tanyavilág egyik pusztája volt régen a település. A közigazgatási feladatok azonban terhesnek bizonyultak a város számára, ezért 1947-ben kirendeltséget létesítettek Szentkirálypusztán. 1952-ben vált önállóvá a falu Lászlófalva néven, s így is szerepelt 1987. augusztus 20-ig, az újabb keresztelőig. A helyi közakaratot, a lakossági szándékot az akkori országgyűlési képviselő, Miskó István is támogatta, s az ő közbenjárásának is köszönhetően a község lakói visszakapták szűkebb pátriájuk régi nevét.

A több mint tízezer hektáros falu közigazgatási területén ma 2016-an élnek. Ötven százalékuk tanyán lakik.

Békességes közhangulat

Szent István fejedelmi méltóságot és fennköltséget sugárzó szobrát is - amely Lantos Györgyi csongrádi szobrászművész alkotása - közmegegyezéssel választotta ki a közösség több pályamű közül. A katolikus templom előtti téren mesterséges dombot emeltek - mint annak idején a tíz falu számára épült templomoknak, hogy kiemelkedjenek a környezetükből, ha nem volt természetes magaslat a vidéken - s arra állították fel 1989-ben az emlékművet.

Itt teljes és valóságos rendszerváltás zajlott - mondja Szabó Gellért polgármester, aki piarista diákként kellő muníciót hozott magával - s erkölcsi tartásával, példájával, egyensúlyt teremtő alkatával azóta is igazgatja a falu társadalmát. "Mindazt az értéket és lehetőséget, amit szükséges volt létrehozni ahhoz, hogy kezünkbe vegyük sorsunk irányítását, azt a kilencvenes évek fordulóján megalkották az akkori vezetők. Nagyon szomorú lenne, ha ránk semmi nem maradt volna, pusztán azoknak a babéroknak a viselése, amit ránk hagyományoztak." A legfontosabbaknak az elmúlt tíz év történetéből azokat tartja a polgármester, amelyek nem olyan látványosak és másként is megeshettek volna, mint ahogyan megtörténtek. Két dolgot emel ki. Az egyik az, hogy sikerült olyan békességes közhangulatot kialakítani és folytatni az előző évtizedek után, amely egy józan, paraszti tempójú, de egyenletes építőmunkát biztosított. Ez vonatkozik a képviselő-testület munkájára éppúgy, mint a hivatali ügyek intézésére. A lakosság, az önkormányzat és egyéb támogatási alapok bevonásával fejlesztették a villany- és gázhálózatot, szilárd burkolatot fektettek az utakra. 1994-ben kezdődött el a tanyavillamosítási program. Több mint 250 külterületi fogyasztó akkori szabványtalan hálózatát sikerült hat év alatt felújítani. Ez még nem jelenti azt, hogy minden tanyán, ahol igénylik, volna villany, de a programot folytatják. Az előttük álló pénzügyi lehetőségekhez keresnek célokat, s ha a célokat megtalálják, akkor a források segítségével azokat meg is valósítják.

Munka és kultúra

A paraszti gondolkodású és többségében a mezőgazdaságban megélhetési lehetőséget kereső lakosság életfeltételei akkor biztosítottak, ha vannak a föld megműveléséhez szükséges eszközei. Szentkirályon 1996-ig működött a termelőszövetkezet. Az a folyamat, ami a földprivatizációval az 1990-es évek elején megindult, itt a tanyasi életformának, a mezőgazdálkodásnak a hosszú távú biztosításával zárult. Úgy szűnt meg a téesz, hogy egyetlenegy kft. vagy rt. sem szerveződött. Nem történt olyan vagyonkimentés, ami a faluban indulatokat, feszültséget keltett volna. A korábbi téeszelnök - ma falugazdász - intézi a gazdálkodók ügyes-bajos dolgait. A szövetkezet kifizette minden adósságát, eladta az összes ingó és ingatlan vagyonát. A legfontosabb erőgépeket, munkagépeket a helybeli gazdák vásárolták meg, így a korábbi téesz által megművelt földet ma is művelik.

Nemcsak a földet művelik a szentkirályiak. Megteremtették azokat az intézményeket is, amelyek önmaguk lelki és testi épülését, a közösség gazdagodását szolgálják. A nyolcosztályos általános iskola mellett tornacsarnok, faluház, művelődési ház, háromcsoportos óvoda, egészségház, idősek klubja, hatlakásos idősek otthona, nyugdíjasklub szolgálja a helybelieket. Szentkirályi Hírmondó néven 1990-ben az akkori fideszesek megalakították az önkormányzati lapot is. A szentkirályiak talán legismertebb társulata a tánccsoport, amelyet Pápai Ferencné, Terézia tanárnő szervezett együttessé. Először csak népi táncokat adtak elő, de később Takácsné Kiss Márta tánctanár vezetésével modern táncokat is tanultak. A kilencvenfős csoportban együtt táncolnak idősebbek és fiatalok. Híres a citerazenekaruk, amely énekkarral is bővült, sőt 1999-ben gyermek citerazenekar és énekkar is alakult.

Egyházszerető emberek

A viszonylagos elszigeteltségben élő pusztai ember mindig is vonzódott a közösséghez, amelyet legtöbbször az egyház kebelében talált meg. A templomszerető szentkirályiak vallásos lelkületét még az ellenséges politikai nyomás sem tudta megváltoztatni. Eleinte valamelyik tanyánál vagy csárdaépületben, majd a pusztai iskolák felépülése után ott gyűltek egybe a hívek. A paphiány gondjain a tanító enyhített. Ő tartotta délelőtt a katolikus, délután a református istentiszteletet. Lelkes szentkirályi lakosok elhatározták, hogy "minden tőlük telhetőt elkövetnek", hogy a célszerűtlen iskolaépületek helyett "imaháza", temploma legyen a közösségnek. Kérvényt írtak, aláírásokat, adományokat gyűjtöttek. Az erdő közepén található alkalmas földből téglát égettek, így 1901. december 14-én Bogyó Pál kecskeméti prépost-plébános felszentelhette az új katolikus templomot, amelynek védőszentje Szent István király lett. A református templomot pedig 1902. június 2-án avatták fel a régi romtemplom helyén. Az új református templomba úgy építették be a középkori köveket, hogy felismerhető legyen a régi épületmaradvány.

A mai szentkirályiak is - akik közül mintegy 1800 katolikus és 200 református vallású - egyházat támogató, templomszerető emberek - mondja Puskás Mihály plébános.

A hívek, egyes családok adományainak köszönhetően szenteket ábrázoló, színes üvegablakok díszítik a templomot, a jubileumi évre elkészült a hárommanuálos, huszonkét regiszteres új orgona, s a templomban található Szent István-ereklye is új ereklyetartót kapott.

Természetes a hívek ragaszkodása a templomhoz, hiszen az iskolai tanulók mintegy 98 százaléka látogatja a hittanórákat. Az atyával együtt öt hitoktató dolgozik az iskolában és az óvodában. A fiatalok nagy lelkesedéssel, műsorokkal készülnek az egyházi és egyéb ünnepekre. "A türelem, a szeretet és a megértés az, amivel az ember legjobban boldogul" - vallja az atya, és Szalézi Szent Ferencet idézi: "egy kanál mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel".

Szövetség Szent István nevében

Szentkirály polgárai ma a millenniumi ünnepségekre, a zászlóátadásra készülnek. Ebben az évben ők látják vendégül a Szent Király Szövetség képviselőit. Erre az alkalomra adták ki Ádám Ferenc: Szentkirály évszázadai című szép kiállítású, igényes munkával megírt monográfiáját, amely méltóképpen emlékezik meg a falu történetéről, mai életéről. Augusztus 26-án, a templombúcsú alkalmával egy millenniumi szobrot, egy emlékművet avatnak. Lakatos Pál alkotása egy szivárványt jelképez. A szivárvány, vagy földi megfelelője, a kapu, amelyen átlépünk a múltból a jövőbe, átíveli az évezredek határát, de össze is köti azokat. Összetartja a szentkirályi nemzedékek hittel teli lelkületét a jövő reményével, mint ahogy Szabó Jutka 1987-ben Szülőfalumhoz című versének utolsó versszakában megfogalmazta:

Bármily messze hív a dolgom

Szívem hazavágyik,

Tenyérnyi kis szülőfalum

Élj, virulj sokáig!

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu