Quo vadis Esztergom?

Város a föld alatt

A középkori Esztergom európai jelentőségét bemutató kiállítás nyílott Esztergomban a Balassa Bálint Múzeumban, Horváth István régész rendezésében. A dicső múltunkhoz 2002 végéig zarándokolhatunk.

Államiságunk és kereszténységünk bölcsőjét - a magyar Sionként - emlegetett "kiválasztott várost" nemhogy a régi fényében és pompájában, de még töredékében sem láthatjuk viszont. Még a kődarabokból is érződik a hely szelleme: Esztergom egy szegletkő, amire építeni lehet.

A hajdani fővárosunkat régészeti ásatások és történeti források alapján rekonstruálták, ennek legfontosabb támpontját a templommaradványok jelentik. A középkori Esztergom területén 38 templom és hozzávetőleg ugyanennyi kápolna állt, és a templomokhoz tíz szerzetesi kolostor is kapcsolódott.

A Várhegy Esztergom és az ország történelmének kulcsa, sorsának meghatározója. A legősibb magyar kultúrhely, egyben világi és egyházi központ, itt született Szent István és itt koronázták királlyá. 1010 körül ide épült a Szent Adalbert-bazilika, az esztergomi érsek székesegyháza, melyet évszázadokon keresztül tovább építettek, s amelyet végül is a török háborúk pusztítottak el, az alapjai pedig a mai bazilika építésének estek áldozatul. Bár az egész templom romokban hevert, csodák csodája, az úgynevezett "Porta Speciosa", a nyugati díszkapu nagyrészt sértetlenül megmaradt, melynek márványtimpanonján Szent István látható, aki az országot az Istenszülő Szűz Máriának, Boldogasszonyunknak ajánlja fel.

Vitéz János érseksége idején Esztergom a magyar reneszánsz fellegvára lett. Az érsek könyvtára, csillagvizsgálója, palotája európai jelentőségű.

A reneszánsz építkezéseket Bakócz Tamás érsek folytatta és fejezte be. Esztergomban a török háborúskodások során az összes templom elpusztult, kivéve a Bakócz-kápolnát, amelyet az érsek Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt fel. A kápolna a mai klasszicista bazilikába beépítve mit sem vesztett fényéből. Magyarország első pénzverdéje is Esztergomban működött. István király a gazdasági önállóság jeleként nemzetközi értékű pénzt veretett: Regia Civitas / Stephanus Rex feliratú ezüstpénz kiállítási tárgy. Esztergom volt az egyetlen pénzbeváltó hely is, ezért válhatott az Árpád-kori Magyarország gazdasági életének virágzó központjává. (Itt találhatók az első zsidó telepesek, itt építették fel első zsinagógájukat, melynek legkorábbi említése 1050-ből származik.)

Esztergom árumegállító joggal is rendelkezett, és itt számoltatták el évente a várispánokat is a megyék termény- és pénzadományával.

Az esztergomi latinok kettős pecsétje e kiállítás emblémája, amely szintén virágzó gazdasági életről árulkodik. Esztergom központi magja az árkokkal, városfallal, kaputornyokkal védelmezett királyi város. Lakói magyarok és idegenek, az úgynevezett latinusok (vallonok, olaszok, franciák), de németek is.

Esztergom városának jelentőségét több külföldi krónikás is megerősíti, urbsként emlegetve az ország metropolisának tartják. Barbarossa Frigyes császár 1189-es látogatása kapcsán pedig Arnold lübecki püspök áradozik a magyarok fővárosáról és a fogadtatásról. Babits Mihály pedig Esztergomot magyar Rómának nevezi. Egy örök várostól pedig joggal elvárhatjuk, hogy poraiból főnixként éledjen újjá.

Úgy tűnik, megvan az ideje a rombolásnak, megvan az ideje az építésnek - mindennek megvan a maga ideje - ezzel erősíthetjük reményünket.

A tatár, török és az újabb kori pusztítások tanulsága is az, hogy Isten nélkül minden pusztulásra van ítélve. Ezért kellene a "magyar Sion"-t, ahogyan hazánkat is, újra a Magyarok Nagyasszonya gondoskodó szeretetébe ajánlanunk.

Csonka Gabriella Magdolna

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu