Uj Ember

2001.08.26
LVII. évf. 33-34. (2768-2769.)

Főoldal
Címlap
Szent István ünnepére
Szent István-ének
Az örökség
Lelkiség
Döntés Jézus mellett
Augusztus 19., évközi 20. vasárnap
Liturgia CD-ROM-on
A két hét liturgiája
Lelkiség
A reményről, az elfelejtett erényről
Lelkipásztori tűnődések
Kirekesztve Isten országából?
Augusztus 26., évközi 21. vasárnap
Katolikus szemmel
Két szent fogalmunk: kereszténység és magyarság
Homokvár
Kalászszentelő ünnepek
Hagyományaink
Szemüveg nélkül
Katolikus szemmel
Hiteles liturgiát
Jegyzetlap
Harangszó
Augusztus 19-től 25-ig a nagymarosi római katolikus plébániatemplom nagyharangja szól a Kossuth rádióban.
Fórum
"Szívesen tennék tanúbizonyságot hűségről, becsületről"
Bubik István vallomása a szerepről és az emberről
Fórum
Tíz éve jött el először
Ki koronázta meg Szent István királyt?
Fórum
Eddig minden kihívásra tudtuk a választ
New York-i Szent István-ünnep
Uram, parancsold, hogy hozzád menjek...
Fórum
Beszélgetés Sirák Péter orgonaművésszel
Johannes Brahms magyar barátja
Átvilágítás
Zenés misszió történelmi vidékeken
Csillagporos káprázat
Fórum
"Az új nemzedékeknek kell teleírniuk"
Az ország egységének és függetlenségének jelképe
Fórum
Te Deum Egerben
Az Olvasó írja
Az aranyszobor
Tisztaságban, szegénységben, engedelmességben
Mint a nap
Országos karnagy és kántor lelkigyakorlat
Nagy püspökök, szép textilek
Kiállítás Vácott
Lapszemle
Fórum
A régmúlt és az új kenyér
Egy tanulmányi hét ízei
Mese
Fórum
Ami összetart egy nemzetet
Beszélgetés Trogmayer Ottó Széchenyi- és Magyar Örökség-díjas régészprofesszorral.
Híven eszméihez
Barankovics István írásai
Quo vadis Esztergom?
Város a föld alatt
XI. Ince pápa emlékezete Szécsényben
Fórum
Isten nagy dolgokat cselekedett velünk
Beszélgetés Balog Zoltán református lelkésszel, a miniszterelnök főtanácsadójával
Fél évszázad a szórványmagyarságért
Rendhagyó aranymise Abasáron
Szeretet a szomszédból
Fórum
Szentkirály
Virág a keresztelőre
Fórum
Gaude mater Hungaria...
A hanyi búcsúról
Fionella
Mészöly Dezső ünnepére
Az első egyházzenei doktori eljárás
Nyilatkozatok
Mayer Mihály pécsi püspök
Fórum
Az evangélium mindenki számára jó hír
Veres András püspök a millenniumi évről és a magyar egyház előtt álló feladatokról
Mindvégig a keresztényszociális átalakulásért
In memoriam P. Szigeti Imre József O. P.
"Misszió vagy a szeretet missziója"
Nemzetközi konferencia Szegeden
Jelenpor
Fórum
Boldog eredet, törzs, gyökér
Szent Lajos király magyar rokonsága
Rejtvény
Fórum
Aba-Novák különleges világa
Szent István-pannók a városmajori templomban
Felújításra szorul az ajkai templom
Szent Erzsébet emlékezete Szigetmonostoron
Ifjúság
Szabályos szabadság
Bérima
"Krisztussal együtt keresztre szegezve"
Új hang
Egy (valóban) újabb évezred?
Egy igazi kirándulás?
Mozaik
A magaslesről
Pompás vérvirág
"Áldott légy, Uram minden emberért!"
Papi jelmondat
A világörökség része
Márai először lengyelül

 

Híven eszméihez

Barankovics István írásai

Az idősebb nemzedék több-kevesebb pontossággal úgy emlékszik rá, mint az 1945 utáni évek, különösen az 1947. augusztus végétől 1949 februárjáig terjedő hónapok politikusára, az egyre erősödő kommunista hatalommal szembenálló Demokrata Néppárt (köznyelven a Barankovics-párt) főtitkárára.

Azt már kevesebben tudják, hogy Barankovics István (1906-1974) nem csupán politikus volt, hanem államférfi. Pedig nagy támogatottsága ellenére semmi esélye sem lehetett a demokratikus hatalomgyakorlásra. De hát nem is az teszi államférfivé a politikust. Szép számmal vannak ugyan sajnos, akik megmosolyogják a brazíliai emigráns Dessewffy Gyula sorait, mégis neki, illetve Barankovicsnak van igaza. Barankovics szerint "az államférfi elvek és erkölcsi törvények alapján cselekszik, hajlandó saját érdekeit a közérdeknek alárendelni, távlatokban lát és gondolkodik." Pontosan ilyen államférfi volt Barankovics István.

Fiatalon először Graham Greene-ről olvastam, hogy tiltakozott a "katolikus író" megnevezés ellen. "Író vagyok, aki katolikus" - mondta. Ugyanígy nincs "katolikus politikus" sem, csak jó és rossz, becsületesen közérdeket szolgáló vagy önös haszonra dolgozó. Természetesen hite, világnézete is hat tevékenységére, mint mindenkinél, de senkit sem tesz jó politikussá vagy jó íróvá az, hogy katolikus, Barankovics olyan államférfi volt, aki életében komolyan vette keresztény katolikus hitét. Neveltetése, iskolái, korai közéleti szereplése és publicisztikai munkássága katolikus szellemű volt. Számára ez mély meggyőződést és ugyanakkor szociális elkötelezettséget is jelentett.

Minderről most mindenki meggyőződhet, aki kezébe veszi a Híven önmagunkhoz című kötetet, mely KovácsK. Zoltán és Gyorgyevics Miklós szerkesztésében jelent meg a közelmúltban, és Barankovics István összegyűjtött írásait tartalmazza. Az eddig legteljesebb gyűjtemény közreadását több hazai és német alapítvány segítette, és a Barankovics Akadémia Alapítványnak köszönhetjük. Kovács K. Zoltán fiatalon szegődött a kereszténydemokrácia szolgálatába, és az emigrációban is kapcsolatban maradt Barankovics Istvánnal. Életművének kiváló ismerője, eszméinek terjesztője.

A kötet gazdag anyagából most az ünnepre a Szent Istvánról szóló cikkekből idézek néhány részletet. 1937-ben írta Barankovics: "Rendeltetéshitünk dávidi hit mindig: sohasem abba kellett hinnünk, amit az erőviszonyok és a valóságos eshetőségek szerint az ész megerősíthetett, hanem ami a földi számítás szerint hihetetlennek látszott. Mivel feladataink mindig hatalmasabbak voltak erőinknél: hitünk a hihetetlen hívése volt." Ma is elgondolkodtató szavak, nem közhelyek.

"Sorsunk európai sors - írta 1941-ben. - Kiszakíthatatlanul az európai sorsközösségben élünk, ami nem jár sajátos kultúránkról való lemondással, sőt kötelességünkké teszi, hogy sajátosságaink fejlesztésével gazdagítsuk a több ezer éves kultúra szimfóniáját." Ma sem üzen fontosabbat a Szent Király.

De a globalizációban csupán veszélyeket látó kortársaink elgondolkodhatnak Barankovics 1951-ben Salzburgban papírra vetett mondatain: "Kétségtelen, hogy a világ nagyobb egységek kialakulása felé halad. Már a XIX. század óta az egész földgömb a gazdasági-termelési és fogyasztási egység állapota felé közeledik." Kevesen látták ezt akkor ilyen világosan. De az európai közösség szellemi alapjait még ma sem hangsúlyozzuk eléggé mi keresztények. Pedig Barankovics már 1959-ben New Yorkban leírta. "Az európai egység eszméjének kidolgozásában, hivatalos körökkel elfogadtatásában, akadályokon átsegítésében és népszerűsítésében lényeges szerepet játszottak Európa művészei, írói, vallási vezetői, bölcselői, tudósai és gondolkodói, akik politikán kívül állnak, olyan lényeges szerepet, amelyet senki más be nem tölthetett. Külön ki kell emelnünk XII. Piusz diplomáciai és nyilvános munkáját, amellyel az európai integráció eszméjét felkarolta és tisztázta. Az ő munkájuk eredménye, hogy igazi népeszmévé kezd válni." Adja Isten, hogy ma nálunk is azzá váljék.

Még sok egyebet is emlékezetembe véstem e kötet olvasása közben. Szívből kívánom kedves Mindnyájuknak, akik hozzájuthatnak, keressék szintén a ma is érvényes gondolatokat. Igen sok időszerűt találnak Barankovics írásaiban, akinek hamvai remélhetőleg hamarosan hazatérnek. Még fontosabb azonban, hogy eszméi, gondolatai otthonosakká váljanak gondolkodásunkban.

Rosdy Pál

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu