Ami összetart egy nemzetet

Beszélgetés Trogmayer Ottó Széchenyi- és Magyar Örökség-díjas régészprofesszorral.

Átmeneti korban élünk, amelyet nagymértékben az informatikai forradalom határoz meg. Kevéssé közismert, hogy az emberiség történelmében már lejátszódott három ehhez fogható változás. Az első forradalmi lépés az volt, amikor az ember elkezdte használni a tüzet. A következőre sok tízezer évet kellett várni, amikor is Kr. e. 7000 táján a vadászó-halászó életmódot felváltotta az állattenyésztő-földművelő, letelepedett életforma, melyet azután demográfiai robbanás követett. Később az emberiség történelmének újabb periódusát az ipari forradalomban megjelenő tömegtermelés indítja el, és a számos találmány segítségével (gőzgép, távíró stb.) egy merőben új korszak veszi kezdetét - mondja Trogmayer Ottó, akivel azzal a kérdéssel folytattuk a beszélgetést, hogy a gőzgép feltalálásával elkezdődött "forradalmi" időszak vajon ma is tart-e vagy mi már egy újabb forradalom tanúi és részesei vagyunk.

"Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak."

Egyre rövidebbek a nagy változások közti időszakok, ugyanakkor az ember átlagéletkora megnőtt - mondja a professzor. - Az idővel kapcsolatos az a "forradalom" is, amiben ma élünk. A XIX. század végéig az egyén képes volt élete során elsajátítani a társadalom össztudását. Polihisztor lehetett. A XX. században azonban a felhalmozódott tudást egy élet ideje alatt már nem tudjuk megtanulni, habár az agyunk alkalmas lenne annak befogadására. Az 1950-es években olyan információáradat indult el, ami az egyén számára követhetetlen. Például oly nagy a kémiai tudományos folyóiratok száma, hogy csak az ezekből készült kivonatokat is komoly erőfeszítésbe kerül elolvasni annak a professzornak, aki követni szeretné a tudomány fejlődését. A korszak másik jellemzője, hogy szinte naponta születnek újabb és újabb technikai csodák: számítógép, internet, mobiltelefon. Jobb kifejezés hiányában azt mondhatjuk, hogy az "informatikai robbanás" korát éljük.

E tudományos-gazdasági forradalom velejárója az úgynevezett globalizáció folyamata, melynek mi magyarok is részesei lettünk.

Ezzel pedig megjelent annak a veszélye, hogy a magyar egyszerűen beolvad egy nagy, közös nyelvi masszába. Féltem a magyar nyelvet, mert ha nyelvünk elveszett, akkor elveszett a nemzet is. Korunk világnyelve (az angol) germán, kelta, latin, normann elemekből jött létre. Ezért tanulják meg könnyen a norvégok, dánok, mint rokon nyelvet. Ugyanígy a németek is, hiszen maguk az angolok egy germán törzs. Ezek a népek nyelvileg nincsenek oly mértékben távol az angoltól, mint a magyar bármelyiktől.

Összegezve tehát, belecsöppentünk egy kiszámíthatatlan világfolyamatba, melynek során nyelvi létünk, következésképp nemzeti létünk is veszélyeztetett helyzetbe került. Úgy érzem azonban, hogy e probléma megoldására pillanatnyilag nincsen recept, mert egy eleddig ismeretlen tudományos-technikai-gazdasági változásba keveredtünk bele, akaratunktól függetlenül.

A közös nyelv mellett melyek lehetnek még a nemzet összetartó erői?

Gyerekkoromban a nagycsalád egy fontos társadalmi alakulat volt. Még a harmad-unokatestvérek is számon tartották egymást. Manapság a testvérek úgy-ahogy összetartanak, de már az unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik között bizony alig-alig van kapcsolat. Pedig ezek a rokoni kötelékek egyúttal családi hagyományokat, szokásokat, erkölcsiséget is hordoznak. Valamikor sok-sok magyar család gondolkodott hasonlóképpen. Ha úgy tetszik, ugyanúgy büszkélkedtek, gyászoltak, szerettek. Ez az, ami összeköti a nemzetet.

Az erkölcsöt is a családjában tanulja meg az ember. A "ne csalj!", "ne lopj!" parancsait a szülők, rokonok példáján keresztül szívja magába a gyermek. Amikor a családok szétesnek, nincs példa, bizonytalanok az erkölcsi alapok, akkor ez a folyamat egyben a nemzet életképességét is roncsolja.

Bocsátkozhatunk-e jóslásokba, ha az informatikai robbanás ránk nézve negatív következményeit nézzük?

Az emberi tapasztalásban jelen van az időtényező. Jószerivel csupán saját életkorunkat vagyunk képesek érzékelni. Nem látunk be száz vagy annál több évet. Nem tudjuk, hogy mit hoz még magával az informatikai robbanás és a nyomában kibontakozó globalizációs folyamat, mint ahogy nem tudták a szövőszék felfedezésekor sem, hogy a takácsok majd az utcára kerülnek. A jövőre vonatkozó tudásnak, a futurológiának is vannak határai.

Azt viszont tudjuk, hogy az elmúlt ezer év során bebizonyítottuk: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak. Munkatársaimmal mintegy tizenöt éve készülünk arra, hogy egy szemléletes kiállításon bemutassuk mindazt, amit a magyar szellem adott a világnak. Elég, ha csak arra a nagyszámú, mindennapi használatban lévő eszközre gondolunk, amellyel ma is együtt élünk. A gyufától kezdve a golyóstollig, vagy a televízió képernyőjéig naponta találkozhatunk magyar találmányokkal.

Szívesen elképzelem, ahogy ez a kis ország szorgalommal, egymás iránti megértéssel, megbecsüléssel kimunkál egy olyan társadalmat, amit a béke szigetének nevezhetnénk. E szép elképzelés megvalósulásához azonban gyűlöletmentes öszszefogásra van szükség.

Körössy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu