|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Az Olvasó írja Az aranyszobor A Bibliában olvashatunk Nabukodonozor (Nabu-kudurri-uszur) babiloni király arany istenszobráról, melynek magassága 60 könyök (27 méter), szélessége pedig 6 könyök (2,7 méter) volt. Bábel tartományában, Dura mezején állíttatta fel, majd alattvalóinak megparancsolta, hogy boruljanak le és imádják a szobrot. (Dán 3,1) A királyról tudjuk, hogy nagy építkezéseket folytatott az Asszír Birodalom bukása után. Felépítette az Émach-templomot, Ninurta isten templomát, és Merkesben Istár istennő templomát. Megújította a Babilon városát körülvevő hatalmas falakat, kőhidat alkotott az Eufrátesz folyón és a Libilhigalla-csatornán. Babilon leghíresebb építménye azonban az Etemenanki nevű hétemeletes zikkurat (toronytemplom) volt. Ennek újjáépítését Nabukodonozor fejezte be. Amikor Robert Koldewey 1899-ben ásatásokat kezdett itt, kiderült, hogy a torony magassága és alapzatának szélessége is kb. 90 méter volt. Hérodotosz görög történetíró, aki Kr.e. 458-ban még látta az épületet, elmondja, hogy a legalsó szinten helyezték el Marduknak, az ország főistenének szobrát. Hérodotosz szerint a szobor aranyból készült, ami óriási méretét tekintve elég valószínűtlen. Inkább valamilyen ötvözetből készülhetett, majd az egészet kívülről bearanyozták. A templom hetedik, legfelső emeletén egy óriási heverőt és aranyasztalt helyeztek el. "Istenszobor azonban nincs benne" - írta Hérodotosz. "Éjjel senki sem léphet be a szentélybe, csak egy-egy asszony, akit az isten kiválasztott magának az ottani nők közül." A bibliai történet tehát nem kitalálás, az aranyszobor csakugyan létezett. A Dániel-könyv alighanem azt örökíti meg, amikor egy ünnepségen a szobrot körmenetben vitték ki az Istár-kapun keresztül a városból, majd áldozatot mutattak be és imádkoztak előtte. Az ilyen felvonulások megtörténtét maga a király igazolja felirataiban: "Aibur sabut, bábili útját a nagy Marduk tiszteletére, a körmenetekre, magas töltéssel építettem ki." Több forrásból ismerjük azoknak az ünnepségeknek a lefolyását, melyek során az istenek szobrait kivitték az Eufrátesz partjára. Legfontosabb volt az Akitu, melyet Niszanu havában, a zsidó húsvéttal nagyjából egy időben tartottak meg. Az aranyszobrot állítólag Xerxész perzsa király vitette el a templomból. További sorsa ismeretlen, talán fémtárgyakat vagy pénzérméket készítettek belőle. Ifj. Ács László, Rábagyarmat Tisztelt Szerkesztőség! A jászapáti hívek köszöntik 75. születésnapján (2001. augusztus 25.) Árki Kornélt, volt kántorukat. 1956. október 1-jétől szolgálja a szent liturgiát, a zsinat szellemének megfelelően településünkön. Előtte (1950-1956) Debrecenben, a Szent Anna-plébánián volt kántor. Ötven évig dicsérte Istent a hívek nevében énekével, színvonalas orgonajátékával. Jelenleg a Szent Erzsébet Szeretetotthonban él Miskolcon. "Tisztelt Kántor Úr! Születésnapján szeretettel köszöntjük. Hálával köszönjük az elénekelt imákat, fohászokat, könyörgéseket, az igényesen előadott miséket, a gyönyörű orgonaszólókat. Áldozatos munkájáért Isten bőséges áldása, Jézus végtelen szeretete, a Szentlélek éltető ereje, a Szűzanya oltalma kísérje további életét. A Jóisten áldja meg és éltesse nagyon sokáig erőben, egészségben. Őszinte szeretettel: a jászapáti hívek Névcsere Tisztelt Szerkesztőség! A július 29-i lapszám Az Olvasó írja rovatában a Véd- és dacszövetségben a Somlyó-hegyen című írásom a fiam nevén jelent meg, bár én a cikket tartalmazó e-mail-ben a nevemet rendesen megadtam. Közösségemben nem értették, mi késztethetett engem arra, hogy fiam nevén írjam meg saját, velük együtt átélt élményemet. Ezért kérek kiigazítást adandó alkalommal. Megértésüket és segítségüket köszönöm! Kövesné Földeáki-Horváth Anna
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|