Az ország egységének és függetlenségének jelképe

"Az új nemzedékeknek kell teleírniuk"

Ahol a Kőszegi-hegység magaslatai dombokká szelídülnek, s a táj alföldi sík vidékbe fut át, a Répce völgyében húzódik meg Zsira község. Augusztus ötödikén a szép barokk belsővel bíró templomban meglendült a hófehér zászló Nemeskürty István millenniumi kormánybiztos kezében, ezen szavak kíséretében: "Az emlékzászlón hosszú idő óta újra a Szent Korona látható, amely az ország egységének és függetlenségének jelképe."

A másfél esztendőre nyúlt millenniumi emléksorozat idején az ország háromezer-kétszáz önkormányzata - az ott élő embersokaság - csöndes méltósággal találkozott múltjával, az abban felismerhető jelen életével. Hiszen az emlékezés nem formalitás, nem megszokás abban az esetben, ha egy közösség, nép vagy nemzet (bontsuk ki a pillanatnyi hadakozás-lét inflációs piacára dobott fogalmak valódi ívét és erejét) önmagára tekint, hajlandó megcselekedni azt, amit az ünnep kínál: ívet vonni, sodorvonallá sűríteni az egyes emberek életsorsán át egyedit és közösségit - meghatározni a létet.

Zsira községben a millenniumi zászló átadásának ünnepségén érezhető volt az a fennköltség, az a méltóság, amely az ezeresztendős keresztény magyar államiság emlékidején ledobta magáról a kisszerűek vagy rosszakarók, netán Istenben és nemzetben hitetlenek fogalompuffogtatását. A fennköltség a nép természetes öntudatává, a méltóság az ezer vagy még több esztendő közös - jót és rosszat egyaránt tartalmazó - viselésévé vált.

Nemeskürty István mondotta a zászló üres oldalára mutatva: "A zászló fehér oldala csak látszólag üres: az új nemzedékeknek kell teleírniuk azokat tetteikkel, jövőjükkel."

Mi volt e millenniumi időszak? Alkalom arra, hogy az ország ünnepelhessen - ha akar. Mérőón, a magyarság lelke-tudatába eresztve, hogy megmutassa az irányt: jól áll-e, helyes irányba önbecsülő - ezáltal másokat is megemelő -, teremteni, továbbélni képes egészséges öntudata.

Az ország lakosságának nagy többsége magától értetődően vette-várta a millenniumi napot, mert a zászló - tudja - nem "bot és vászon", hanem közösségi önmaga megemelt tudatának kifejezője olyan ezer esztendő után, amikor szinte nemzedékenként - de fél évszázadnyi iő után mindig - újjá kellett születnie. Újjászületni, miközben megmaradt a térség, a Kárpát-medence legrégibb népének, nemzetállamának. Hiszen mindazok az országok, amelyek ma körülvesznek bennünket, mint Nemeskürty István mondotta: " ... nagyon fiatalok. A véres és kegyetlen huszadik század szülöttei."

Nemcsak Zsirán, hanem az ország számos településén vonult a magyar templomba - katolikus, református, evangélikus templomba -, mert természetes tudatában van annak, hogy a mostani ünnepségsorozatnak ez adhat méltó környezetet. A templom, a keresztény múlt megtart, de folyamatosan megújulásra szólít: katolikusként is lehetünk gyöngék, rosszak, bűnösök - hiszen bűnünk is van, de bűnből fölkerekedő erőnk is.

E fölkerekedő erő hangzott-szólt-zsúfolódott a zsirai templom falai között, ahol az ünnepre új festést kaptak a falak, a mennyezet boltíveiről pedig Szabó Zoltán pap-festőművész, a falu szülötte festményegyüttese szólítva őrzi e naptól a küldetés nagyságát és természetességét. A magyar Szent Korona szakrális-történelmi létvalósága a Szentháromság-ábrázolás és Szent István koronafölajánlása ölelésében, a négy evangélista - az örömhír közvetítőinek - által övezve hirdeti: harmóniában lenni Istennel, a jövővel.

Az alkotó, Szabó Zoltán atya mondotta-vallotta meg népe körében: "Ez a mű nem az egyházközség, nem az önkormányzat, nem a millenniumi kormánybiztosi hivatal megbízásából született, hanem a Szentlélek indíttatására formálódott, amihez számos ember munkája, hozzájárulása társult."

A templom előtti téren - a templom és az iskola, a hit és szellem ívközén - tölgyfából készült kettős keresztet áldott meg Pápai Lajos megyéspüspök. A kereszt, a Kisalföldi Erdőgazdaság adománya a megye százhetven településén áll immár, amelynek tövében a magyarság megtarthatja ünnepeit.

Az emlékidőszak lezárult, de - mint Pápai Lajos mondotta - Szent István jobbja ezután is utat mutat minden magyarnak.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu