Johannes Brahms magyar barátja

Beszélgetés Sirák Péter orgonaművésszel

Hamburgi, tengerparti matrózkocsma lehetne a jelképe két, áldott tehetségű nemzet egyik barátság-példájának a muzsikában: Reményi Ede, aki Görgey tábori hegedűseként kényszerült külföldre 1849-ben, ebben a kocsmában hallotta először zongorázni a fiatal Brahmsot, s azonnal védőszárnya alá vette. Reményi világkarriert futott be, nemkülönben később Brahms is - a zenéjével. Hányszor járt Magyarországon, gyönyörű (négytételes) B-dúr zongoraversenyét Pesten mutatták be, ő maga ült a zongoránál. S hiába jegyzik meg, hogy a Rózsavölgyi kottaboltban vásárolt magyaros dallamokat is egy sváb kezéből vette át, ez csak izgalmasabbá teszi a kötődést ehhez az országhoz, amelyről aligha mondhatta: Sväbische Türkey. Elavult gondolkodás. Reményi dallamokat adott neki a Magyar táncokhoz, Joachim József hegedűművész gyönyörű barátságot, Reményihez hasonlót. És hogy a zeneszerző által megismert magyar zene akkor a cigányzene volt? Hol volt még Bartók, Kodály? Persze azóta elcsitultak az ütköztetések, s jogosan kérdezhetem meg "új barátjától", az ötvenéves Sirák Péter orgonaművésztől: "Szereti ön Brahmsot? És miért?"

A Mátyás-templomi koncertje után történt ez, két hete. Akkor már tudtam: a művész első magyarországi, Brahms összes orgonaműveit tartalmazó CD-je megjelent. Tehát: szereti Ön Brahmsot?!

Igen, szeretem - mondja Sirák Péter. - Három éve kezdtem el komolyan foglalkozni a sok szállal hozzánk kötődő romantikus szerzővel. Korábban még nem értettem az orgonaműveit. Persze arra is gondoltam: itt a millennium, s a hazai lemezkiadásnak van még adóssága; zenetörténészeink sokat írtak Brahmsról (pl. Molnár Antal), meg a német zenéről, amely kétségtelenül magas kultúrájával meghatározója lett a magyar zenei életnek, ha tetszik, ha nem. Gondoljon csupán Beethoven vagy Schubert itteni kapcsolataira. Az orgonairodalom brahmsi része előadóművészetünkben fehér folt volt mindeddig. Pedig csak hatvanöt percnyi időről van szó, egyetlen lemezről!

Bach után mi ragadhatja meg az előadót?

A brahmsi mélység, aszkézis. Evangélikus vallásban nőtt fel, de hallgassa meg elmélyülten az asz-moll fúgát, amelyről éppen a jó barát és őszinte kritikus Joachim József írta: "Elejétől a végéig csodálatosan mély zene, kevés olyan művet ismerek, mely az egység, szépség, boldog nyugalom ilyen mély benyomását tették rám, mint ez a fúgazene."

Az emlegetett lipcsei mester koráljai felszakadó, állandó imádságok az orgonán. Brahms tizenegy korálfeldolgozása (előjátéka) mondhat többet az ő Istennel való beszélgetéseiről? A Bécsben élő idős romantikus zeneköltő egyre egyszerűbb, csöndesebb lett. És: állandóan töprengett. A magány csendje a modern lélek minden kérdését fölvetette számára. Megrendít, ha ezt a korálelőjátékát elmélkedem át: "Isten, ó szelíd Isten." Ez nőtt igazán a szívemhez. Bach szelleme persze az orgonaművekben különösen jelen van, de elgondolkodtató: romantikus mesterek (Mendelssohnnal az élen) fedezték fel az elfelejtett Tamás-templomi karnagyot!

Rónay György írja versében Brahmsról: "Az én szomjam be nem telik soha... Csak sóvárgás, lázadás, szenvedés. Csak a soha-be-nem-teljesedés!"

Aki időt szán rá, hogy az orgonaműveket meghallgassa, a XXI. század gyötrelmét is fölfedezi, s talán elindul megkeresni csak egyetlen kérdésére a választ, persze nem a külső, hanem a belső tájakon. Milyen különös, és ugyanakkor természetes volt: Németországban, az 1863-ban épült wiesbadeni evangélikus templomban vették fel az orgonadarabokat. Ökumenikus, és a két nép vallásos életében a kultúra és a meggyőződés isteni szférája találkozott - meggyőződésem szerint.

Sirák Péter, "Brahms barátja" egyike azoknak a magyar orgonistáknak, akik távlatosan építkeznek. Éppen a Reményinek írt Arany János-i szavakat idézhetem: "Nagy, büszke, boldog népek közt forogván / Művészetedben a magyar neve": értékhordozás, értékmentés.

Több helyén megfordultam a világnak, s hangversenyeim jegyzékéből nem hiányoznak a magyar szerzők. A nagasaki főiskola orgonáján - messze hazámtól - menynyire bensőségesebbek lettek számomra KodályCsendes miséje, Koloss IstvánSzent István-fantáziája, LisztE-dúr legendája és más művek. Így köt össze a szülőföld szívet és távolságot. Értékmentés? 1985-88 között a kezdeményezésemre "fölkerestük" az ország valamennyi sípos orgonáját: Baróti Istvánnal, Enyedi Pállal, Solymosi Ferenccel. Kitűnő művész, szakember mindhárom, hiszen az orgonán nem csupán játszani kell tudni. Részletes leírást, fotódokumentációt készítettünk 3150 orgonáról, melyek az egyházak, az állam és egyének tulajdonában vannak. Ausztriához viszonyítva ötven esztendő a lemaradásunk: az orgonakutatás jövőjéről van szó, de a kéziratunk azóta is csak kézirat. Nincs kiadója! Orgonáink elhanyagoltsága öszszességében lesújtó. És: gondom/gondunk lenne a műemlék orgonák restaurálása. A múlt év őszén Varasdon - Christoph Bossert német orgonista jóvoltából - elindult egy kezdeményezés, amelynek magyarul ez a neve: Az orgona, mint európai kultúrérték. A lényege: az EU központjából pénzt juttatni valamennyi közép-keleti országnak - és természetesen szakértőket küldeni a restaurálások elvégzésére. Talán Magyarország - felekezet nélkül - a tehetségéhez mérten szintén elindíthatna valamit.

Színes prospektus tudósít, hogy új "olasz" orgona épült Farkasréten. (Az Aquincum Orgonagyár a kivitelező). Ön a tervezője.

Az orgona tervét a régi olasz hangszerek, főleg a velencei Gaetano Callido munkái sugallták. Ő 1727-1813 közt élt. A hangszer külseje, valamennyi hangszíne (regisztere) olasz jellegű. Erre azért volt szükség, hogy - először Magyarországon - a XV-XIX. század között élt olasz zeneszerzők (mintegy 250-ről van szó!) jórészt a katolikus liturgia számára írt műveit hitelesen megszólaltassuk. Az idei húsvét nagyszombati miséjén a Glória már ezen az orgonán hangzott fel. Szederkényi Károly esperes, plébános és az egyházközség orgonaépítési elhatározása hangszertörténeti fontosságúvá vált.

Művészi, kutatói, tervezői munkák mellett tanít: Zsámbékon a Katolikus Tanítóképzőben, hat éve pedig a Zeneakadémia egyházzenei tanszakán. Két évig Japánban is tanárkodott, 1978-tól a pesti ferencesek orgonistája volt, majd kórusvezető. Bemutató fűződik a nevéhez: Koloss István Naphimnusz-oratóriumát vezényelte. Rengeteg munka, erős hivatástudat. Vannak még egyéb tervei?

Az egyházzenészképzés megerősítése. Ideális orgonista az, aki az egyszólamú énekeskönyvet használja, a kíséretet ő maga alkotja. Mert alkotásról van szó! Bizony a liturgiáért felelősöknek kellene támogatniuk - anyagi, erkölcsi megbecsüléssel - a magas szintű templomi zenét, amely szent ügy. Az egyházzene kiemelkedő alkotásai: sugallatos művek! Mint előadóművész újabb meghívásokra készülök fel, s talán eljutok Venezuelába is. Disszertációmat most írom éppen az "olasz" orgonáról, s persze hogy a fejembe vettem: tervezni kellene spanyol, portugál, angol típusú orgonákat, mivel nagyon sokarcú a hangszerek királynője.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu