Tíz éve jött el először

Számunkra az 1991-es esztendő - egymástól nem is nagyon független - két korszakváltó eseménye volt a szovjet megszálló csapatoktól való megszabadulás és II. János Pál pápa első látogatása. A Szentatya pontosan tíz éve, 1991. augusztus 16. és 20. között volt nálunk. Mint minden pápalátogatás, ez is lelkipásztori jellegű volt. Nem látványosság és parádé, hanem lelkipásztori előkészülettel és elemző feldolgozással hatékonnyá tehető tanítás. Tíz év után is érdemes elővenni ezeket a beszédeket egyházközségeinkben és megbeszélni, mennyire jutottunk a pápa által megjelölt úton. Ennek az írásnak természetesen nem ez a feladata, de még a sokrétű tanítás összefoglalása sem. Csak felvillantani szeretném az évforduló alkalmából a Szentatya beszédeinek néhány olyan részletét, amely manapság új hangsúlyt kap életünkben.

Örülök, hogy megoszthatom veletek a kivívott szabadság örömét - mondta annak idején megérkezésekor a pápa, majd így folytatta - persze időközben azt is megtapasztalhattátok már, hogy a szabadság felé való haladás nincs kockázat nélkül, hogy meg kell fizetni az árát, s ez bizony igen nagy is lehet. Most már jól tudjátok, hogy a szabadság új légköre egymagában még nem oldja meg életetek minden problémáját. De azt is hozzáfűzte: A vallásos életfelfogást tárom elétek, hiszen csupán ez lehet hatékony elindítója hazátok újjászületésének. Ma, a nehezén túljutva, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mi, hívő emberek, a nagy átalakulás évtizedében inkább az áldozatkész állampolgárok közé tartoztunk, semmint az értetlen morgolódók közé. Tudtunk örülni annak, hogy végre szabadok lettünk.

A Szentatya többször beszélt európai hivatásunkról: Szent István beillesztette Magyarországot az európai nemzetek közösségébe, amikor elfogadta a földrész közös társadalmi formáit és keresztény hagyományait. Az ősi Magyarország hamarosan olyan nemzetté vált, mely mindenki számára híres volt vendégszeretetéről és kedvességéről. Ti Európa közepén éltek, különböző népektől és nemzetektől körülvéve. Csak akkor lesz boldog és biztonságos a házatok, ha nagylelkűen a "közös európai ház" építésén fáradoztok a nyitottság, a szolidaritás és az együttműködés szellemében. E szavak már arra is utalnak, hogy az Európai Unióba befogadott hazánk azokhoz csatlakozhat, akik a földrész jövőjét és boldogulását nem csak a gazdasági együttműködésben látják, hanem a közös lelki-szellemi gyökerektől remélik. Ez a "közös európai ház" pedig nem gyengíti magyarságunk értékeit, inkább igényli és megnemesíti.

A Szentatya tisztában volt gyengeségeinkkel is. Érdemes felidézni bátorító szavait, amelyeket Esztergomban elsősorban a kispapokhoz intézett: Kit ne bátortalanítanának el a nehézségek: a létszámhiány, az öregség, a betegség, a szükséges szervezetek, struktúrák, anyagi fedezet hiánya? Ki ne venné észre, mennyi kárt okoz a bizonytalanság és a tétovázás, amely nemcsak a társadalomban, hanem az egyházon belül is jelentkezik? Ennek ellenére azt mondom nektek: ne csüggedjetek! Korlátaitok és gyöngeségeitek megtapasztalása alkalmat nyújthat arra, hogy Isten segítségét felismerhessétek. Erre tíz év után is nagy szükségünk van.

Különösen fontos a vallásosság korszerű formáinak megtalálása. A pápa így beszélt erről: Valószínűleg a jövendő vallásosság külső megjelenési formái nem lesznek feltűnőek. A harmadik évezred küszöbén a népi jámborság egyre kevésbé tükrözi vissza azt az egyszerű és problémamentes vallásosságot, amellyel a falvak népe vasárnap a misére ment. Ezzel nincs szándékomban leértékelni a vallásosság régi formáit. Csak a hitéletet jellemző dinamizmust akarom kiemelni, amely - éppen mivel "élet" - nem tűr meg semmiféle merev ragaszkodást a múlt kultúrák világához. A Szentlélek mindig új utakat sugall, és ezt azokon az embereken keresztül teszi, akik mélyen megélik hitüket. A mi feladatunk az, hogy elfogadjuk az idők jeleit, és Szent Pál tanácsa szerint az evangélium fényénél ítéljük meg azokat: Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg." A Szentatya derűlátóan nyilatkozott, mert egyrészt az Úr keze ma is erős, másrészt remélte, hogy erősödik bennünk a szándék missziós egyházzá válni.

Legyetek erősek! - fordult a pápa a fiatalokhoz az emlékezetes találkozó alkalmából. -Tudom jól - folytatta - milyen nehéz ma a fiatalok helyzete. Olyan életstílust reklámoznak, amely nem törődik Istennel, elhanyagolja a nemzeti öntudatot, és veszni hagyja azoknak az értékeknek csodálatos örökségét, amelyeknek világában egyet jelent magyarság és kereszténység, s a keresztény Európához való tartozás. Az ilyen környezetben nehéz a lelkiismeret szavára hallgatva élni! Ezért mondom nektek: legyetek erősek! Fedezzétek fel a magyar és keresztény gyökereiteket! Ne várjátok azt, hogy mások gondoskodjanak rólatok. Legyetek vállalkozó szelleműek és nagylelkűek! A magyar millennium záróünnepén különösen fontos meghallani, milyen természetes a lengyel pápa számára a nemzeti öntudat és a keresztény örökség egysége.

II. János Pál pápa Esztergomban, Pécsett, Debrecenben, Máriapócson, Szombathelyen járt tíz évvel ezelőtt, és mindegyik helyen más és más fontos tanítást állított középpontba, a katolikus társadalom különböző csoportjaihoz szólt tanítása. Budapesten került sor a politikai diplomáciai, kulturális és tudományos élet képviselőivel való találkozókra, és Debrecenben egészen új indítást adott a hazai ökumenikus törekvéseknek.

Amikor most a tíz esztendővel ezelőtti emlékezetes napokat idézzük, mintegy öszszefoglalásként álljon itt, amit a pápa Szent István ünnepén, a Hősök terén mondott: Mi tehát az egyház feladata? (Jegyezzük meg: az egyház mi is vagyunk. Tehát: mi a feladatunk?) Hívők és nem hívők egyaránt föltehetik ezt a kérdést. Az egyház feladatát, minden keresztény ember feladatát világosan jelzi az evangélium: tanúskodjék arról, hogy a meghalt és feltámadt Krisztus megváltotta a világot. Hirdesse Isten országát. Alázatosan szolgálja az egyes emberek és közösség javát, mindenkinek mutassa meg az élet igazi értelmét, és minden lehetséges módon ossza meg azoknak a nehézségeit, akik szükséget szenvednek. Az egyház nem úgy jelentkezik mint hatalmi központ a társadalom fölött vagy mellett, hanem mint a szolgálat helye, ahová kivétel nélkül bárki szabadon fordulhat.

Királyotoktól és nevelőtöktől Krisztus ismeretét tanultátok. Akkor hát ne éljetek tovább úgy mint a "régi ember", aki rabszolgája önző egyéni vágyainak, az élvezetek, a birtoklás és a siker hajszolásának, hanem mint "új ember", aki hasonlóvá válik Krisztushoz, és megnyílik mások felé.

Ez az ember, Szent István, a harmadik keresztény évezred küszöbén mindnyájatoknak azt mondja, amit fiának mondott: Öltsétek magatokra az új embert!" Ezzel búcsúzott tíz évvel ezelőtt, és ma is erre tanít mindnyájunkat.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu