Szemüveg nélkül

Zsuzsi és a nagymama memóriajátékkal van elfoglalva a szőnyegen. A kislány sok kártyalapot ismer, de egyet eltéveszt. A nagymama elolvassa. Zsuzsi biggyeszt: "Nekem nincs szemüvegem." A család derül: Zsuzsi még a betűket sem ismeri.

Varázsereje volna a szemüvegnek? Valami lehet benne, mert amikor nélküle vásárolok, néha elképesztő dolgokkal döbbentem meg az otthoniakat. Két tejföl helyett két rejtelmes rendeltetésű kotyvalékkal érkezem. "Ez nem tejföl!" Föl a szemüveg, tényleg nem az. "Most milyen lesz a túrós csusza?" Szerencsémre pártomat fogják, fulladozva bizonygatják: nagyon finom. Én nem ehetem, szégyenkezve szemlélem őket, és szent elhatározást teszek: legközelebb magammal viszem a látásjavítómat. A szemüvegnek ugyanis az a funkciója, hogy javítsa látásunkat.

Néha mégis kételkedem. Mintha romlana a minőségük. Vagy valami ördögfióka csúfot űzne velünk. A szemüveg nem fokozza, hanem tompítja az éleslátást. Netán vakká tesz. Vagy a dolgoknak csak az egyik felét mutatja.

Szívélyes műsorvezető mosolyog két zakós, nyakkendős, szemüveges úrra a kamerák előtt. Gyakori "felállás", nyilván olcsó. "Az egész országot foglalkoztatja a kérdés...", és a két úr bólint, igen, most ez a legfontosabb. Én ugyan nem vettem észre az országos izgalmat, nyilván azonban otthon felejtettem hű segítőtársamat, meg a fülem is romlik.

"Vágjunk a közepébe!" - így a mosolygós, s néhány bölcs szót mond. Ezek a szavak két perc múlva megismétlődnek a "bejátszásban", akkor viszont valaki más mondja el őket. Változatos és izgalmas hát a felvezetés. Ennek megfelelően a két úr is rajtra kész, várják, mikor dördül a pisztoly, s végre beszélhetnek.

Beszélnek is, de nem ugyanarról. Lehetetlen, hogy egyazon téma foglalkoztatja őket, mert homlokegyenest az ellenkezőjét mondják annak, amiről eszmecserét kellene folytatniuk. A fekete zakós jónak ítéli azt, amit a kockás zakós teljesen elhibázottnak vél. Kapkodom a fejem, fogalmam sincs, melyiküknek van igaza, és sehogy sem értem, hogyan lehet valami egyszerre fehér és fekete. Nem tarka, fehér és fekete! Aztán sejteni kezdem: a szemüvegükben lehet a hiba. Az egyik csak ilyet, a másik csak olyat mutat. Az egyik nagyít, a másik kicsinyít. Gyári hiba nyilván, máskülönben ilyen eltérés elképzelhetetlen. Búcsúznak, én pedig tanácstalan vagyok. A jelek szerint nem csak én. És az a furcsa, hogy mondataikban a "tények" szó szerepelt a legtöbbször. Azok a fránya "tények" is a szemüvegtől függenek. Máskülönben talán ki lehetne hámozni a mondatokból őket, így azonban lehetetlen.

Belpolitikai események kommentárja. Elolvasok kettőt, két különböző napilapban, önkínzó típus vagyok. Megint megzavarodom, úgy látszik, a két kommentátor nem ugyanott volt, nem ugyanazt látta, hallotta. Kétfelé küldhették őket, innen származhatik a zavar. Vagy a szemüveg, már megint az a szemüveg...

Madár röppen a párkányra. Befelé kémlel.

Az mi? - Zsuzsi nézelődik és büszkén kivágja: - Madár! - Kis szünet. - Egy veréb!

Nem, ez sas!

Nem! Ez veréb! Megismerem.

Hiába, Zsuzsinak még nincs szemüvege.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu