Homokvár

Ha racionálisan nézzük a dolgokat, vagy például ha az emberi élet értelmét az úgynevezett "maradandó alkotásokban" véljük felfedezni, akkor érthetetlennek tűnhet a jól ismert nyári vízparti jelenet, mikor a sok-sok életerős fiatalember (ügyvezető igazgató, egyetemi adjunktus, autóbuszvezető, stb.) a strandon odatérdel a homokba a 3-4 éves gyermeke mellé, s beszáll a homokvár-építésbe. Haszontalan foglalkozás ez, nemcsak azért, mert nem lehet vele pénzt keresni, s mert a homokpad alól kikapirgált sóder - már csak a kis mennyiség okán is - amúgy sem jó semmire, hanem mert a kis tócsaként összegyülemlett víz gyorsan eliszapolódik, s a játékvödör segítségével botcsinálta építészként megformázott vár-bástya, meg a parti fűz ágaiból a kis várárok fölé épített képzelt felvonóhíd jó, ha egy fél napig megmarad. Nem beszélve arról, ha egy figyelmetlen strandoló belelép, a lapos parton fodrozódó hullám a művet idő előtt elsodorja, vagy ha a csemete azt durcásan, "dafke" széttapossa. Ahelyett, hogy az árnyékban elüldögélne, a hűtőtáskából elővett hideg sör mellett újságot olvasna, vagy szemlehunyva élvezné a pihentető semmittevést, most ilyen badarsággal foglalkozik! Hogy senki se zavarja, még a mobiltelefonját is kikapcsolja, hogy aztán iszaptól sárosan, kezében a homokból süteményt elővarázsolni képes színes műanyag formázóval gyermeke mellé csatlakozva egy-két órára ő is gyermekké váljon.

Tudjuk, nagyon jól teszi! Ma, a percre pontosan beosztott, szervezett családi életvitel, az előre megtervezett köznapi-ünnepnapi tevékenységek, a beprogramozott, s gyakran egymást követő nyári iskolai vagy cserkésztáborok idején, a sűrű napirend szerint zajló évközi teniszoktatás, zenetanulás, az iskolába-óvodába vagy különórára fuvarozás korában kevés hasznosabb és értelmesebb dolog van, mint az effajta látszattevékenység. Az így együtt térdelve, együtt maszatolódva, együtt játszva megélt egy-két óra mással alig pótolható minőségi időtöltés, már csupán az együttlét okán is. Ráadásul - anélkül hogy megbeszélnék egymással mondjuk az "építészeti tervet" - a papa és gyermeke együtt fantáziálnak, együtt "dolgoznak", a gyermek észrevétlenül elles valamit az apjától, az apa - szintén észrevétlenül - felfedez ezt-azt gyermekében. Most valahogy a papa is felszabadultabb, nem oly komoly és következetes, mint az esti ágyba parancsolás idején. A mély bizalmi kapcsolatot az jelzi igazán, hogy az ilyenkor véletlenül, későbbi kincsként előkerülő kagylóhéj vagy laposra csiszolódott színes kavics milyen könnyen és eszköztelenül nyitja meg a gyermek lelkét világunk szépsége és érdekessége felé, sokkal hatékonyabban, mintha mindezt képeken vagy a tévében látná. S ha beomlik a várfal, vagy ha az eltévedt strandlabda, illetve a váratlanul felbukkanó hajó verte hullámok formájában érkező - az adott pillanatban "végzetesnek" tűnő - pusztítás éri a gyermeki alkotást, ott az apai vigasztaló szó. Így ez a kudarc a gyermek számára tulajdonképp nem más, mint apró, felejthető epizód, hiszen ott, valahol a lélek mély rétegeiben az egészből csupán az apával való egykori együtt homokozás ténye, mint pozitív élmény rögzül. Ezek az apukák következésképpen nem is homokvárat, hanem stabil társadalmat építenek.

-szá-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu