Kirekesztve Isten országából?

Augusztus 26., évközi 21. vasárnap

Jézus kemény és megdöbbentő figyelmeztetéseit olvassuk az evangéliumban (Lk 3,22-30). Emberek sokasága - mind Jézus ismerőse - zörget majd kétségbeesetten egy zárt kapu előtt, és hiába rimánkodnak, nem mehetnek be Isten országába. Kik ők vajon? Kikre vonatkozik Jézus félelmetes ígérete?

Az evangéliumi részletben megcsodálhatjuk Jézus tanításának, a szentírási szövegnek sokrétű és minden korban aktuális üzenetét, figyelmeztetését. Jézus intelme három, egymással rokon, de történetileg teljesen eltérő helyzetre is vonatkozik: Jézus kortársaira, az evangélista korának egyházára, és a későbbi korok keresztényeire, így természetesen ránk is.

Jézus környezetében mindenki vallásos. A legbuzgóbbak az írástudók és a farizeusok, akik életük minden percében igyekeznek megfelelni Isten törvényeinek. Mivel az emberek többsége nem így él, amennyire lehet, elkülönülnek a bűnös környezettől (farizeus = elkülönült). Az egyszerű nép tiszteli őket, de képtelen úgy élni, mint ők. Mások nem is akarják követni őket, mert nem tartják olyan fontosnak a mózesi törvények és előírások szigorú betartását, csak a legszükségesebbekre figyelnek. Ebben a helyzetben Jézus szavai azokra vonatkoznak, akik másoknál különbeknek tartják magukat, mert lelkiismeretesen teljesítenek minden vallási-tisztasági parancsot, nem szegnek meg semmiféle tilalmat. Jézus rendre szembekerül ezzel a buzgó csoporttal, mert ő az emberek szeretetét és szolgálatát fontosabbnak tartja a vallási törvények precíz megtartásánál. Figyelmeztetése nekik szól. Értésükre adja, hogy Isten országa, Isten új közössége nem előírásokra épül, hanem a szeretetre. Ha valaki ezt nem érti meg, és nem tud így élni, meglepetésre számíthat, amikor kinyilvánul Isten ítélete.

Lukács körül mindenki keresztény már (Szíriában, Kr.u. 70-80 körül), nekik készül az evangélium is, amit végre ő is összeállít. De vannak a hívek között sokan, akik a többieknél előbbre valóknak tartják magukat, mert korábban zsidók voltak, és keresztény létükre is megtartják az ószövetségi előírásokat és parancsokat. Úgy érzik, ők többet tesznek Istenért, hűségesebbek, buzgóbbak, hiszen Mózes törvényei Istentől származnak. A többi keresztény, aki korábban pogány volt, szerintük nem teljesíti hűségesen Isten akaratát, mert az ősi parancsokat semmibe veszi. Lukács ebben a helyzetben fogalmazza meg evangéliumát, benne Jézus figyelmeztetését, ami szerinte saját keresztény kortársaihoz szól. Az öntudatos zsidó keresztények sorsában könnyen beteljesedhet Jézus mondása: "Látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot ... Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek Isten országában." (28-29.v.) Isten szemében azonban lehetnek az egykori pogányok jobb keresztények, mint a volt zsidók, még ha ők többre is tartják magukat másoknál az ószövetségi törvények betartása miatt.

Nem szükségszerű, hogy ez a figyelmeztetés ma is, a mai keresztény közösség életében is aktuális, de lehet, hogy igen. Lehet, hogy Isten népe körében ma is vannak, akik többre tartják magukat másoknál buzgóságuk, elkötelezettségük, feladatkörük vagy másvalami miatt. Az is lehet, hogy mi is ezek közé tartozunk, mert mi is így gondolkozunk magunkról és másokról. Ha így van, minket is érhet meglepetés, ha Isten ítélőszéke elé kerülünk.

"Igyekezzetek a szűk kapun bemenni" - mondja Jézus (24.v.). Mi lehet vajon, melyik lehet az a szűk kapu, amit Jézus ajánl nekünk, hogy csalódás ne érjen bennünket, és rosszul ne járjunk? Nem nehéz megtalálni - csak éppen bemenni nem könnyű rajta. Mert a szűk kapu az alázat, a kicsiség, a lelki szegénység, a gyermeki lelkület, a megbocsátás, az irgalom, az önfeláldozás, és ehhez hasonló, nem okvetlenül kívánatos dolgok. Nincs is túl nagy tolongás a szűk kapu előtt. A kérdés csupán az, hogy valóban be akarunk-e jutni Isten országába. Ha igen, nincs más lehetőség, mint hogy mégiscsak ezt a kaput vegyük igénybe.

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu