Döntés Jézus mellett

Augusztus 19., évközi 20. vasárnap

Az evangéliumokban (Lukács evangéliumában is) több olyan mondás található, amely Jézus "jöveteléről", illetve annak céljáról szól. Ezek a mondások többnyire pozitív beállítottságúak, vagyis azt hangsúlyozzák, hogy Jézussal az üdvösségtörténet végső korszaka érkezett el, s Jézus küldetése alapvetően az emberek üdvözítésére irányul: "Ne gondoljátok, hogy feloldani jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem feloldani jöttem, hanem beteljesíteni." (Mt 5,17) "Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett." (Lk 19,10)

A mai evangéliumi szakasz is Jézus küldetéséről szóló mondásokat tartalmaz. Ezek ugyan nem tagadják Jézus működésének üdvösségszerző jellegét, ám egy másik fontos szempontra helyezik a hangsúlyt, arra, hogy Jézussal szemben senki sem maradhat közömbös: személye állásfoglalásra késztet, s az üdvösség végeredményben ettől az állásfoglalástól függ.

A tűz földre bocsátása - amelyről az első mondás szól - az Ószövetségben általában büntető ítéletet jelent. Az erkölcstelenségükről ismertté vált városokra, Szodomára és Gomorrára Isten kénkövet és tüzet hullatott (Ter 19,24). Illés próféta szavára szintén tűz szállt le az égből, és megemésztette az őt elfogni akaró katonákat (2Kir 1,10-14). Jeremiás Isten szavát hasonlítja tűzhöz: "Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - mondja az Úr - és mint a pöröly, mely szétzúzza a sziklát." (Jer 23,29)

A tűz azonban - az ítélet mellett - a tisztulást is jelképezi (vö. Zak 13,9; Mal 3,2), sőt nemritkán Isten kinyilatkoztatásának a "helye" vagy kísérőjelensége (például égő csipkebokor: Kiv 3,2). Az Egyiptomból való kivonulás elbeszélésében (Kiv 14) pedig az izraelitákat kísérő tűzoszlop a szabadulás jele. A bibliai szóhasználatban tehát a tűz mind a büntető ítélet, mind a szabadulás (illetve megújulás) kifejezésére szolgál. Az evangéliumi mondásban bizonyára mind a két szempont jelen van. Jézus működése egyrészről tisztító, szabadító hatású azok számára, akik az ő tanítását és személyét hittel elfogadják. Azoknak viszont, akik elutasítják őt, számolniuk kell ezen elutasítás következményével, az ítélettel.

A Jézus személyes sorsára irányuló, második mondásban éppen az a tudat tükröződik vissza, hogy sokan ellenségesen fogadták és fogadják az ő működését. A görög szövegben szereplő "baptiszma" főnév eredeti jelentése: elmerülés. Jézus ezzel a szóval - úgy, mint a Zebedeus-fiak kéréséről szóló elbeszélésben (vö. Mk 10,38) - a rá váró szenvedést és halált juttatja képletesen kifejezésre. A háttérben azok az ószövetségi szövegek állnak, amelyek a megpróbáltatásokat és kínokat az emberre zúduló és az ember feje fölött összecsapó vízhullámokhoz hasonlítják (Zsolt 42,8; 69,2). Ám ez a Jézusra váró "elmerülés" szerves része az ő küldetésének, hiszen amikor életét váltságul adja a bűnösökért (vö. Mk 10,45), a megtisztulást és bűntől való szabadulást teszi számukra lehetővé.

Az evangéliumi szakasz végén található mondásokat, melyek Jézus széthúzást eredményező "jöveteléről" szólnak, igencsak meglepőek, hiszen ellentmondani látszanak annak, amit Lukács Jézus születésével kapcsolatban meghirdetett: "békesség a földön az Istennek tetsző embereknek" (Lk 2,14). Ám a bibliai hagyomány a békét sohasem feltétel nélküli valóságként mutatja be. Az Ószövetségben is azok az igazi próféták, akik Izrael bűnösségét tudatosítva ítéletet is hirdetnek. A bibliai hagyomány ugyanakkor a családban való radikális megosztottságot az idők végén bekövetkező megpróbáltatások egyik megnyilvánulásaként fogja fel (vö. Mik 7,6). Ezen háttér alapján Jézus kijelentése arra utal, hogy fellépésével beköszöntöttek azok a gyötrelmek, melyek a végső beteljesedést megelőzik.

Fontos hangsúlyozni, hogy a család meghasonlásáról szóló mondások ténymegállapítások, és nem felszólítások. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Francois Bovon (svájci exegéta) megfontolásait: "Krisztus nem követeli a megosztottságot. Nem szólítja fel a családtagokat, hogy szálljanak egymással szembe. Ellenkezőleg, ő az evangélium érdekében intéz felhívást az emberekhez. Mihelyt a tűz elterjed, nem helyénvaló többé a semlegesség. Egyesek elfogadják az örömhírt, mások elutasítják, s ez a családokon belül is megtörténik. A gonosz létezése magyarázza, hogy a szeretet jó híre megosztottságot hoz létre, és a társadalmi élet rendjét megbontja. Maga az evangélium azonban a békét és a harmóniát magasztalja."

Persze az is igaz, hogy a béke teljessége (örök boldogság) csakis Krisztus által valósulhat meg. Ezért a Krisztus iránti feltétlen elkötelezettséget semmiféle időleges cél miatt nem lehet feladni: "aki jobban szereti apját és anyját", mint őt, nem lehet a tanítványa (Lk 14,26).

Kocsis Imre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu