Up-up-up

Ezt a könnyen felismerhető, nagyon jellegzetes kiáltást öreg hagyásfákkal tarkállt legelőkön, folyóárterek mentén, nagyobb gyümölcsösökben, alföldi tanyák, hodályok környékén március végén, áprilisban, májusban gyakran hallani. Amikor a hang tulajdonosa, a búbos banka felrepül, fahéjszínű testével és fekete-fehéren mintázott széles szárnyával óriási trópusi pillangóra emlékeztet. Elrepül előttünk, majd leereszkedik az elhagyott, félig már rommá vált tanya mögött álló száraz fa egyik ágára, tarka bóbitáját felmereszti és máris újra halljuk messzire hangzó "up-up-up" kiáltását.

A búbos banka márciusban érkezik vissza Afrikából, ahol a telet tölti. A hímek néhány nappal a tojók előtt járnak, és a hó végén már területet foglalnak. Sűrűn hallatott hangjukkal párt csalogatnak, de így jelzik szomszédaik felé a terület foglaltságát is. Öreg fák tágas üregeiben költenek, de miután ilyen fákat egyre ritkábban találnak, kő vagy téglarakás mélyén, ólak padlásán, gyurgyalagok löszfalakban készített öregeiben, egyéb híján kiselejtezett és a falu szélén az árokpartra lökött öreg tűzhelyben is megtelepednek. Fészket nem építenek, 5-8, néha akár 10 világos zöldesszürke tojásukat az üregben talált aljzatra rakják, A tojó egyedügy kotlik, tojásait csak rövid időre hagyja el, hogy tollait rendezgesse és ürítsen. Párja a közelben őrködik, de óránként 2-3 alkalommal eleséget is hoz az üreghez. Ezt többnyire az odú szájában adja át, de emlékszem egy párra Pécel határában, a Rákos-patak mentén lévő rét egyik öreg fűzfájában, ahol a hím mindig a hajdani harkályodú szája előtt szitálva nyújtotta át a fogott rovart, néha jókora lótücsköt vagy cserebogarat, az üreg belsejéből kikukucskáló párjának. Amikor ott egy helyben lebegett, valóban óriás pillangóra hasonlított.

Gyakran figyeltem búbos bankákat táplálékkeresés közben. Fejükkel szaporán bólogatva szaladnak a mezei földúton vagy a kert ágyásai között, majd hirtelen megállnak, és hosszú csőrüket a földbe dugva szondázzák a talajt maguk előtt. Ha nagyobb rovarra, például lótücsökre találnak, amelyik keményen kapaszkodik odalent, csőrükkel szorosan tartva néhányszor körbefutnak, hogy kimozdítsák rejtekéből és könnyebben kiemelhessék. Ezután keményen a földhöz verdesik és csak ekkor nyelik el jóízűen. A búbos banka főleg rovarokat, férgeket és pókokat fogyaszt, de csigákat, a talajból cserebogárpajorokat is zsákmányol.

Az üreg mélyén szorongó fiókák adott esetben hatásos védekezésre képesek. Körülbelül hatnapos koruktól fartőmirigyük barnás színű, folyékony váladékot termel, amelyet nagy célbiztonsággal képesek az üregbe behatolni próbáló macska vagy más ellenség képébe spriccelni.

A bankák lakta üreg meglehetősen illatos, innen a madár népies neve, büdösbanka. Az említett péceli odúnál ezt magam is kipróbáltam. Kezemet lassú mozdulattal bedugtam az üregbe és amikor több "telitalálattól" csepegve viszszahúztam és megszagoltam, a népi elnevezést nagyon is találónak éreztem.

Schmidt Egon

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu