Egy személyes élményről

A száz éve született Németh Lászlóval kapcsolatosan egy személyes élmény idéződik fel bennem. Egyesek - talán bizonyos "megosztási politika" érdekében - többször is hangsúlyozták, hogy az író, református lévén, sok tekintetben kritizálta a katolikus szellemiséget, annak jelenlétét az irodalomban.

Ez az állítás nem állja meg a helyét, illetve pontosításra szorul. 1962-ben, egy Városmajorban tett közös sétánkon alkalmam nyílt közvetlenül is meggyőződni a nagy író toleranciájáról, megértő álláspontjáról.

Nem vitás, hogy volt idő, amikor néhány nyugat-európai katolikus író: Bernanos, Mauriac és Graham Greene egyes műveiben a "múltból felsíró nosztalgiát" vette észre, mint primér vonást, és nem a kegyelem vagy a katarzis megélhető lehetőségét, ám nem ez volt a végső ítélete a katolikus irodalomról, szellemiségről.

Azon a sétán (amelyen főképp gödöllői "témakörben" merültünk el, mivel anyám iskolatársa volt kedvelt sógornőjének, Démusz Magdának) mély elismeréssel nyilatkozott az élő magyar irodalom katolikus elkötelezettségű képviselőiről, többek között Sík Sándorról és Pilinszky Jánosról. Pilinszkyt kiváltképp nagyra értékelte; világlátását, tömör és egyedi líráját kiemelve a hazai költészet átlagos köréből.

Az akkor már törékeny egészségű író hiteles és értő megnyilatkozását tudattam Pilinszkyvel egy találkozásunk során, aki örömmel fogadta ezt a "kitüntetéssel" egyenértékű elismerést. És amint Cs. Varga István e hasábokon közölt tanulmányából is kitűnik: 1970-ben Pilinszky Ama kései című versét a Nagyvárosi ikonok kötetében éppen Németh Lászlónak ajánlotta.

szeghalmi

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu