Budapesti Tavaszi Fesztivál

A zene márciusa

Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál különösen gazdag programot hozott a komolyzene hazai szerelmeseinek és a számtalan külföldi vendégnek egyaránt. A nyitónapon a Liszt Ferenc Kamarazenekar társaságában a legendás orosz csellista, Msztyiszlav Rosztropovics adott hatalmas sikerű koncertet. Az idős művész hallatlan technikai tudással, mondhatni hibátlanul tolmácsolta Haydn C-dúr csellóversenyét és Csajkovszkij rokokó variációinak virtuóz szólóját. Rosztropovics művészetének varázsát roppant egyszerűen meg lehet fogalmazni: ő nemcsak hangokat játszik, hanem a szó valódi értelmében zenél. A ráadásban - Bach egyik szóló csellószvitjének részletében - is ezt mutatta meg, szinte transzcendens elmélyültséggel.

A Mannheimi Nemzeti Színház társulata az Operaházban, Wagner Trisztán és Izolda című zenedrámáját adta elő Fischer Ádám vezényletével. Nagy várakozás előzte meg az előadást, amely Harry Kupfer egyik korai - -1982-es- rendezésének felújításaként került színpadra. A pályája későbbi éveiben sorozatos botrányaival elhíresült német rendező, itt a dramaturgiában végzett "kisebb átigazításaival" együtt is valóban költői, szolidan látványos változatot álmodott meg. Wolfgang Neumann, a nemzetközi hírű, idősödő Wagner-tenor derekasan bírta Trisztán nehéz szólamát, a fiatal amerikai énekesnő, Jayne Casselman pedig, ha nem is eszményi, de ideális Izolda volt. Dicséret illeti Lioba Braun - túlzottan szervilisre vett - de igazán szépen szóló Brangene alakítását.

Zenetörténetünk kincseire, rejtett értékeire hívta fel a figyelmet az a koncert, amelyet a Szent István Szimfonikus Zenekar és a Szent István Oratóriumkórus tartott, Záborszky Kálmán vezényletével a budavári Mátyás-templomban. Lajtha László politikai, művészi és vallási szempontból is meglehetősen nehéz időszakban (1950-ben) komponálta "Mise fríg hangnemben" című művét. A sötét tónusú, zaklatottsága ellenére is emelkedett hangulatú zene magába hordozza a hit kegyelmének mindenekfölött diadalmaskodó erejét. César Franck franciásan könnyed, tetszetős, de harsányságával is súlytalan 150. zsoltára azonban nem volt igazán jó választás a szép koncert zárásaként.

Fiorenza Cossotto személyében az operaélet egyik élő legendája jött el újra - és mind késleltetett visszavonulása ellenére valószínűleg utoljára - Budapestre. (Ő nem a tavaszi fesztivál vendége volt.) Régi nagy szerepét A trubadúr Azucenáját énekelte az Operaházban. (Ebből a Verdi operából már 1962-ben lemezfelvétel készült az ő közreműködésével!) Cossotto, bár régen túl van a fénykorán, de hangja még mindig átütő erejű. Nagy, sokszor kissé teátrális mozdulatai ellenére övé ez a szerep, és képes volt felidézni az elmúlt évtizedek olasz operajátszásának legjobb hagyományait.

Ugyanebben az operában két nappal később a neves walesi tenor, Dennis O´Neill személyesítette meg Manricót, azonban pesti debütálása közel sem sikerült tökéletesen. (Talán azért nem, mert az egyébként "megbízható" művész nem sokkal előbb sorozatban énekelte Kalaf herceg - hangkímélőnek nem mondható - szerepét Puccini Turandotjában, a londoni Covent Garden színpadán.)

A Berlini Szimfonikusok a Kongresszusi Központban Eliahu Inbal vezényletével adtak nagysikerű koncertet. Bruckner torzóban maradt IX. szimfóniáját és a hozzá kapcsolt Te Deumot adták elő, négy énekes szólista és a Magyar Rádió Énekkarának közreműködésével. A "németesen" pontos, olykor kissé keményen szóló zenekar Bruckner zenéjének avatott tolmácsolója volt. A Wagnerért rajongó, rendkívül szerény, mélyen hívő osztrák komponista romantikus műveit hallgatva mindig a felfedezés öröme járja át az embert. Ez még akkor is így van, ha nagylélegzetű szimfóniáiban a gyakori ismétlődések - sokak számára - nehézkessé teszik stílusát.

Az Erkel Színház adott otthont a Bánk bán koncertszerű előadásának. A közeljövőben fog elkészülni nemzeti dalművünk operafilm-változata Káel Csaba rendezésében (az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos operatőri munkájával), amelynek első "látványos" állomása volt ez az este. A főbb szerepeket Kiss B. Attila,MartonÉva, Kertesi Ingrid,Miller Lajos és Sólyom-Nagy Sándor énekelte. A Pál Tamás által dirigált koncert külön érdekessége volt, hogy az opera "ős változatából" elhangzott az első felvonás eredeti fináléja is. A készülő operafilm, melyet DVD-n - harminc nyelven feliratozva - fognak forgalmazni, minden bizonnyal lehetővé teszi, hogy Erkel remekműve világszerte eljusson a zeneszeretők népes táborához.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu