Az Olvasó írja

A legősibb katolikus egyetem

Nagy érdeklődéssel olvastam az Új Emberben K.Gy. és R.P. "Ahonnan az Ómagyar Mária-siralom hazatért" című írását, amelyhez néhány kiegészítést szeretnék fűzni.

Az 1425-ben, Leuvenben alapított Katolikus Egyetem a világ legősibb katolikus egyeteme. Az egyetem, ahogy a cikk utal is rá, az ezerkilencszázhatvanas években kettészakadt: Leuvenben maradt a flamand nyelvű egyetem, míg a francia nyelvű egyetem a nyelvi határ másik oldalán, negyven kilométerrel távolabb telepedett le, Louvain-la-Neuve-ben. (A cikkben szereplő Löwen a város német neve, de magyarul a város eredeti, flamand elnevezését használjuk.) Ma mindkét intézmény több mint húszezer (cikkükben nyilvánvaló nyomdahibából kifolyólag húsz szerepel) diákot számlál, és mindkettő jogutódja az eredeti alma maternek. Az egyetem kettészakadása kedvezőtlenül befolyásolta az Ómagyar Mária-siralom sorsát, ugyanis szétváláskor az egyetem könyvtárát is két részre osztották. A páros jelzetű könyvek Louvain-la-Neuve-be kerültek, a páratlanok Leuvenben maradtak. A kódex Sermones. Manuscrit. A. 6-os jelzetet kapott a besoroláskor, így a francia nyelvű egyetem tulajdona lett. Magyar részről azonban csak olyan csereanyag állt rendelkezésre, ami kizárólag a németalföldi nyelvészek érdeklődésére számíthatott. Évek hosszú sorába telt, amíg Muzslay István jezsuita atya, a leuveni Collegium Hungaricum akkori igazgatójának közbenjárására a kódex viszszakerült Leuvenbe. Csak ezután kerülhetett sor a kézirat hazajuttatására. Szintén Muzslay atyának és az általa igazgatott kollégiumnak köszönhető a cikkben említett 1956 után Leuvenben tanuló sok menekült magyar fiatal leuveni pályafutása is. Munkásságára jellemző, hogy egyetlen más nyugati egyetemen sem tanult annyi magyar, mint Leuvenben. A leuveni Collegium Hungaricum, amint arról az Új Ember is beszámolt annak idején, 1998 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kezelésében van. Muzslay István SJ atya tavaly megjelent könyvében, a Magyar diákok a leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) című. munkában további érdekes részleteket tudhat meg az olvasó az Ómagyar Mária-siralom leuveni kalandjáról, valamint a Collegium Hungaricum több mint ötvenéves múltjáról. A könyv a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának sorozatában, a Márton Áron kidónál jelent meg.

Juhász Gergely

a leuveni Collegium
Hungaricum igazgatója

Lina néni

Születésnapját ünnepelte Burik Jánosné, a 97-iket, április 4-én. Gyermekei, unokái, dédunokái társaságában. Kilencvenhét szál piros virágból álló kosárral és ajándékokkal köszöntötték.

A nyolcadik gyermeke érkezése után pár hónappal hirtelen özvegy maradt. Nem ment újra férjhez, hanem egyedül, a saját erejéből és hitéből a Gondviselés kegyelméből felnevelte gyermekeit.

Kóspallagon él még ma is. Nehéz idők voltak. Elzárt kis faluban a hegyek között. Ő járt házról házra és vitte a vállán a búzás zsákokat a malomba és a megőrölt gabonát, lisztet vissza a tulajdonosainak. Senki nem emlékszik arra, hogy egyetlen panasz elhagyta volna az ajkát. Vasárnapi szentmisét soha nem mulasztott el.

Most is napi szentáldozó. Most már nem tud a dombon lévő templomba elmenni, de igényli minden hó első péntekén a szentgyónást. Kicsi kertjét ápolgatja, rendben tartja.

Felmerül a kérdés, honnan ez a korához képest nagy lelki, testi erő? Imádkozik állandóan övéiért. Az egyszerű, törékeny asszony tudja ki a Gondviselő Isten Jézus Krisztus.

Húsvéti öröm fénye ragyogja be Lina nénit.

Scherer Imréné

A vasárnap "még öregebb"...

Az Új Ember április 1-jei számában olvasható: 1680 éves a vasárnap.

Ez igaz, ha az államilag elismert ünnepre értik. Azonban a vasárnap, mint az Úr napjának megünneplése sokkal régebbi. Már az őskeresztények is a vasárnapot tartották meg ünnepként: Apostolok Cselekedetei 20,7: "A hét első napján összegyűltünk kenyértörésre."

Jelenések 1,10: "Az Úr napján elragadtatásba estem."

I. Korinthus 16,2: "A hét első napján gyűltek össze."

Már az I-II. században a vasárnap, az Úr napja megünnepléséről tanúskodnak: a Barnabás-levél, a Didaché, Antiochiai Szt. Ignác. Utóbbi kifejezetten írja, hogy "ne a szombatot, hanem az úr napját szenteljétek meg..."

Mindezt azért kell idézni, mert a szombathoz ragaszkodó szekták csak az állami ünnep Nagy Konstantin által történt elrendeléséről akarnak tudni.

Léstyán Ferenc

Gyulafehérvár

Tanuljunk egymás kárán!

Este 8 óra után jöttem ki az egyik fővárosi templomból. A csapóajtónál mindig lassan halad a kiáradó sokaság. (Hála Istennek, sokan szoktunk lenni.)

A templom előtt mindig várakoznak olyanok, akikről nem lehet tudni, hogy hová tartoznak. Pár perccel azután, hogy eltávolodtam a templomtól, vettem észre, hogy nyitva van a táskám, nem volt benne a tárcám. Ugyanazt a fogást alkalmazta ismeretlen embertársunk, mint a zsúfolt villamoson például.

Pénzt nem sokat talált benne, de számomra pótolhatatlan fényképeket családomról, gyermekeinkről, szüleimről.

Figyelmeztetésül írtam e pár sort, a templomban kapott feltöltődéssel sem tudhatjuk, hogy onnan kilépve ki, milyen szándékkal várakozik.

Arday Andorné

Velünk van hétköznapjainkban

Este hét óra körül vettem 1,5 kg hálós almát és két liter vizet. Mellette vittem még az ernyőt is. Szatyor, táska nem volt nálam. Felszálltam a Ferenciek terén a 7/a buszra. Leültem egy dupla ülésre belülre. Mellém ült egy közép-szőke fiatal hölgy. Tele volt ő is csomagokkal.

Megszólított: Adhatok egy nejlonszatyrot - látva az ügyetlen csomagjaimat. És boldogan, megkönnyebbülten pakoltam be a szatyorba. Leszálltam, a hölgy tovább utazott.

Ezt a szatyrot magammal viszem a mennyországba!

Szeretném megismerni az illetőt, ha gondolja. Címem a Szerkesztőségben.

Tehát az emberek jók, észreveszik a másik ember szükségét! Él Krisztus és Velünk Van! A hétköznapjainkban.

N.A.

Budapest

A prédikációról

Észrevettem, hogy egyes prédikációkra már a templomból kijövet sem emlékszem. Máskor meg szinte hetekig foglalkoztat akár csak egy mondat. Pl. a gazdag ifjú példabeszédnél: Az ifjú szomorúan távozott, mert sok vagyona volt. Mindenki szomorú, aki nem válaszol Jézusnak!

Magyarázatot Thomas Merton: A csend szava című kötetében találtam. Azt írja, kétféle prédikáció van. Az egyiknél az illető maga kitalál egy gondolatmenetet és azt elmondja. Ezt nevezi "tevékeny" szentbeszédnek. A másik úgy készül, hogy az illető imába merül, és a szemlélődés gyümölcsét osztja meg a hallgatóval. Ugyanis mindent kell osztani másokkal - mondja Thomas Merton. Ezen is el lehet gondolkodni.

Némedy Anna

Budapest

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu