|
Az első templomépítő emlékére
Szomorú hír érkezett Szombathelyről. Életének 82. évében elhunyt P. Fias István SDB szalézi atya. Annak a generációnak volt tagja, aki közvetlen pappá szentelése után átélte a szerzetesrendek szétszóratását. 1948-tól 56-ig az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) kénye-kedve szerint helyezte más-más községbe. Így lett Sajóhídvég, Jászberény, Tarnalelesz, Jászjákóhalma és Fegyvernek segédlelkésze vagy kisegítő lelkésze. Hosszabb időt plébánosként Cserépváralján és Bodonyban töltött. 1956-ban és az azt követő megtorlásos években úgy teljesítette hivatását, hogy sem temploma, sem parókiája nem volt Cserépváraljának. Vasárnapi szentmiséit az iskola egyik tantermében mutatta be. Féltve őrzött gondolatai között kezdettől fogva a templomépítés szerepelt. Gondviselésszerű volt találkozása Csaba László - később Ybl-díjas - építészmérnökkel, akivel elképzeléseik és az akkor ÁEH engedélyhez kötött tervek között megtalálták a kivitelezés mai formáját. Ez a templom az első az országban, amely a szovjet megszállás alatt épült. (1961). 1962-ben Bodonyba helyezték. Itt egy hétszáz éves templom és egy kétszázötven éves parókia várta a "templomépítőt". Bodony temploma ma már a Mátra gyöngyszeme. Innen járt Szajla és Terpes községekbe, feladata volt a két község híveinek lelkigondozása is. 1991-ben rendi elöljárója novíciusmesternek, lelki vezetőnek hívta a szombathelyi novíciátusba. 1998-ban ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját. A szalézi templomban, majd Bodonyban és Cserépváralján híveinek, nagyszámú rokonságának és barátainak körében adott hálát a Mennyei Atyának az elmúlt évekért. Amíg élt, szeméből, szívéből mindig a béke és a szeretet sugárzott. Ez a szív szűnt meg dobogni, így lettünk szegényebbek egy nagyszerű emberrel. Vigaszunk hitünkben, hogy ő már hazaérkezett.
Endrődi Ferenc
|
