Ezeréves az esztergomi érsekség

Az esztergom-budapesti érsekség idén ünnepli alapításának 1000. évfordulóját. A védőszent, Szent Adalbert püspök és vértanú ünnepén felolvasandó körlevelében az egyházmegye 81. főpásztora, Paskai László bíboros emlékezik meg a jubileumról.

Szent István kezdettől fogva egyik fontos feladatának tekintette, hogy a magyar nép eljusson a kereszténységre. Erre indította vallásos buzgósága mellett az a meggyőződése is, hogy csak a keresztény erkölcsi értékekre lehet az ország jövőjét felépíteni - állapítja meg körlevelében a bíboros. - A keresztény hitre vezetés eredményessége megkívánta a misszionáriusok működése mellett az egyházi szervezet kiépítését is.

Az időrendben és méltóságban elsőnek megalapított egyházmegye központja az akkori királyi város, Esztergom volt.

Alapításakor az érsekség területéhez tartozott Esztergom városa és a királyi vár, a Duna másik oldalán pedig a mai Szlovákia legnagyobb része. A török megszállás idején az érsekek Esztergom elhagyására kényszerültek (1543). Közel három évszázadon keresztül Nagyszombat volt az érsekek székvárosa, ahol kiépült az érsekség központja, a kanonokok lakása, a papnevelő intézet, az egyetem. Innen csak a XIX. század első felében költöztek vissza Esztergomba, ahol felépítették a bazilikát, a kanonokok épületeit, a papnevelő intézetet, a prímási palotát, az iskolákat, a tanítóképzőt, a kórházat.

Az érsekség területe ezer év leforgása alatt nagy változásokon ment keresztül. Gyarapodott azokkal a területekkel, ahol a király volt, mert az érsek volt a királyi család főpapja. Így lett IV. Béla idejétől - aki a tatárjárás után Budára költözött - az egyházmegye része Buda, majd Budapest, mint az ország fővárosa. De veszített is területéből önálló egyházmegyék létesítésével. Az egyházmegye kezdeti területéből szervezték újjá a XII. században a nyitrai püspökséget, majd Mária Terézia 1776-ban létrehozta a rozsnyói, a besztercebányai és a szepesi püspökséget. Az I. világháború után az egyházmegyének Csehszlovákiához került része először mint apostoli kormányzóság, 1997 óta pedig mint a pozsony-nagyszombati érsekség önállósult. A legutóbbi változás 1993-ban volt, amikor lelkipásztori szempontok alapján II. János Pál pápa az egész fővárost, valamint a Dunakanyar plébániáit az érsekséghez csatolta. Egyidejűleg nevében a főváros megnevezése megtörtént, ezért a jelenlegi neve: Esztergom-budapesti Főegyházmegye.

Az érsekség történetében teljesedett Szent István szándéka: működésében ezer éven keresztül az ország keresztény és nemzeti életében kiemelkedő szerepet töltött be, amelynek alapján a pápai okiratok úgy méltatták, hogy "feje, anyja és tanítója" (caput, mater et magistra) a többi magyar egyházmegyének. Az érsekek munkájukkal és privilégiumaikkal vallási, szellemi, kulturális, nemzeti téren kiemelkedtek a magyarországi püspökségek közül, irányt mutattak az egész országnak.

Az egyházmegye azonban nem csupán szervezeti egység és történelmi tényező, hanem az egyetemes egyház belső természetének a visszatükröződése és megvalósulása.

Az egyházmegye, amelyet egyházi szóhasználattal részegyháznak is nevezünk, ilyen módon részesedik az egyetemes egyház belső természetéből, értékeiből. Kell, hogy a részegyház közösségében és tagjainak keresztény életében felismerhető legyen az egyháznak Krisztustól akart igazi arca.

Az évforduló számunkra nem csupán megemlékezés, hanem biztatás és felelősség is, mert a jelenkor híveitől függ egyházmegyénk jövője!

Szent Adalbert, akinek pártfogására bízta Szent István ezer évvel ezelőtt az elsőként alapított érsekséget, élete példájával és közbenjárásával segítse mai közösségünket, hogy hálával emlékezzünk a múltra, lelkesen munkálkodjunk a jelenben, és bizalommal tekintsünk a jövő elé.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu