Szülinap, avagy az örömről

- Mikor köszöntsünk? - kérdi a nagymama Katától, aki csillogó szemmel figyel föl. Az imént még könnyben ázott az arca. Nála az ilyesmi egyáltalán nem ritkaság, kedélye a tavaszi égboltot idézi: a derűs kékséget a legváratlanabbul árnyékolják be esőhozó fekete fellegek, s már hullik is a zápor. Ám a köszöntés hallatára ismét kisütött a nap, a hulló könnyek hamar felszáradnak.

- Most - válaszolja, és a saját szempontjából, valljuk meg, igaza van. Andris és Zsuzsi lelkesen csatlakoznak, mert bármelyiküket ünnepeljük is, mindegyiküknek csurran-cseppen valami. A gyermeknevelés tudorai elítélik ezt, a nagymamák azonban rendszerint könnyen hajlíthatók.

- Csak ebéd után. - A mama szigorúbb, s neki persze igaza van. A szülők igazsága különbözik a nagyszülőkétől.

Kata ismét elborul. A kedvenc levesébe sós könnycseppek pottyannak, a máskor hatalmas lelkesedéssel fogadott nokedlit csak piszkálja. "Nem vagyok éhes" - rebegi akkora fájdalommal, hogy a kőszívet is meglágyítaná.

- Akkor nincs köszöntés.

A szenvedések és az önlegyőzés hősies percei következnek. Sóhajtozva gyűri le egyik kanalat a másik után, míg végre diadalmasan tekint ránk. Megérdemli a munkás az ő bérét, jelen esetben a jutalmát. Torta gyertyákkal, vitatható harmóniában felzengő köszöntő ének, hatalmas lélegzetvétel, gyertyafújás. Jöhetnek a csomagok.

A gyerekekben az örömnek érintetlen a tartománya. Kata fénylő arccal, már-már könnyes szemmel szedi elő a "meglepiket". A ruhát rögtön fölpróbálja, ragyogva pörög benne. Az új babájáról is megfeledkezik, pedig eddig nagy becsben tartotta.

Kata nevet. Nincs szebb a gyerekek nevetésénél. Nincs melengetőbb a gyerekek öröménél. Sokszor elgondolkodom, miért nem vagyunk képesek érdek nélkül, tiszta szívből örvendezni. Mintha egy láthatatlan páncélba öltözve védekeznénk a súlytalanság ellen. Hümmögünk, krákogunk, de felszabadultan örülni többnyire képtelenek vagyunk. Legfeljebb az kelt bennünk lelkesedést, ha valaki másnak nem sikerül elérnie, amit szeretett volna.

- Szép vagyok, nagypapa?

- Szép vagy - s biztonság kedvéért megismétlem a meséből: "Szép vagy, szép vagy, szép királynő..."

- Én is? - Zsuzsi sem megy a szomszédba egy kis női praktikáért - nézzétek, én is milyen szépen tudok pörögni!

Andris a kirakós játékot tanulmányozza. Ebből a kedvteléséből szerencsére kimaradok, legutóbb két összeillő darabot raktam össze egy óra alatt, amit unokám nem hagyott szó nélkül, sőt, lépten-nyomon elújságolta. "Képzeljétek, a nagypapa..."

- Szépen összepakolunk, és megyünk aludni.

Ez a felszólítás nem kelt lelkesedést. Alighanem csak én örvendezem. Ebben a korban nélkülözhetetlen a délutáni szieszta.

- De én az új ruhámban alszom!

Harminc fok lehet, de Kata le nem venné a ruhát. Csillog a szeme, gyönyörűt álmodik majd.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu