|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Jegyzetek a liturgiáról "A vezeklők visszafogadása" nagycsütörtökön A nagycsütörtök tartalma nem merül ki az utolsó vacsorának, az oltáriszentség alapításának megünneplésében. Az egyik legösszetettebb, leggazdagabb liturgikus nap ez, amely a húsvéti misztérium egészét - kiemelve annak számos elemét - tartalmazza. Egyebek mellett: nagycsütörtök a bűnbocsánat kitüntetett napja is volt az egyházban. A nagyböjt nemcsak a hittanulók készülésének időszaka volt, hanem a vezeklők "kitaszításának" és visszafogadásának ideje is. A nyilvános bűnök elkövetői engesztelésül egy időre az egyházi közösség peremére kerültek, hogy az engesztelés teljesítése után őket a megtalált drachma, a megkeresett juh, a hazatért tékozló fiú fölötti örömmel fogadja vissza az egyház. A nagyböjti evangéliumok és könyörgések egy részét éppúgy a vezeklő fegyelem teszi érthetővé, mint ahogy hamvazószerdát is annak köszönhetjük. A vezeklők gondja az egész közösségre tartozik, ha igazán hívőkből áll a közösség. De ezen túl a vezeklők alakja és a vezeklő liturgia a többi hívőt, a "privát" bűnök elkövetőit is a megtérésre, bűnbánatra intette és inti. Így ha az őskeresztény vezeklési fegyelem már nem is él az egyházban, a "vezeklő-liturgia" nem vesztette el aktualitását. Micsoda hit kellett ahhoz, hogy valaki hónapokig, akár évekig vállalja a kitaszítottságot, megszégyenítettséget azért, hogy bűnei bocsánatot nyerjenek! Ma sokan úgy érezzük, mi teszünk az egyháznak szívességet, ha meggyónunk, s ha nem kellünk, hát az egyház bánja: annyival kevesebben lesznek a templomban. De hogy még mi vállaljunk vezeklést?!, s az egyháztól legyen kegy, ha visszafogad?! A vezeklők visszafogadása nagy lecke mindnyájunknak. A vezeklők nagycsütörtöki visszafogadásának szertartását az egri székesegyház középkori "ordinárius-könyve" alapján foglalom össze. (Nemrég jelent meg három nyelven a Musicalia Danubiana sorozatban.) A nagycsütörtöki kishórák befejezése után meghúzzák a kisebb harangokat. A kórusba gyülekezik a teljes klérus, a püspök pedig vörös palástban, mitrával és pásztorbottal, hat diakónus és hat szubdiakónus kíséretében a templom előcsarnokába megy. A vezeklők a templom kapui előtt állnak, őket a katedrális fődiakónusa vezeti albában, stólával, mezítlen lábbal és egy fapálcát hordva kezében. Eközben a zsoltárok arról énekelnek, mily jó az egyházban, az egyházi közösségben lenni (83, 84, 115, 131, 132, 133). A püspök a templomkapunál leül, s ezt énekli: "Jöjjetek, jöjjetek, jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok engem, az Úr félelmére tanítlak titeket." A fődiakónus felhívására a vezeklők arccal a földre borulnak, s csendben imádkoznak. Ez háromszor ismétlődik, majd a fődiakónus a püspököt szólítja: "Itt van, ó tisztelendő főpap az irgalmazás ideje...", A vezeklők most bűnbánati zsoltárokat énekelnek, s azokra bűnbánati könyörgések következnek. Ezután a fődiakónus azt kéri: "Állítsd helyre bennük, ó apostoli főpap..." A püspök inti őket, hogy amit bűnbánattal lemostak, azt visszaeséssel fel ne újítsák. Ezután a fődiakónus a vezeklőket kézen fogva a püspökhöz kíséri, a püspök pedig egyenként visszavezeti őket az egyház ölébe, vagyis a templomhajóba, a Szent Kereszt oltára elé. Ott a püspök ezt az antifonát kezdi: "Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg bensőmben", s ezzel eléneklik a teljes 50. zsoltárt. A püspök a vezeklőkkel együtt leborul az oltár előtt, és litániát énekelnek, benne ezzel a kéréssel: "hogy a jelenlévő bűnbánó szolgáidnak minden bűnök bocsánatát megadni méltóztassál - kérünk téged, hallgass meg minket!" A vezeklők meggyújtják kezükben a gyertyákat, s a püspök a szertartáskönyvből ünnepi könyörgést (prefációt) énekel értük. Annak végén megadja a feloldozást, szenteltvízzel meghinti, majd megtömjénezi őket, s ezzel hosszú idő után megkapják a hívőket illető liturgikus tiszteletadást. Azután fejüket megérinti a pásztorbottal: "Kelj fel, aki alszol..." s ők egyenként a püspök széke elé járulnak, kezükben égő gyertyával, s vesszőt tartanak saját fejük fölött. A püspök a férfiakat megcsókolja, az asszonyoknak püspöki gyűrűjét nyújtja csókra, a vezeklők pedig eltörik fejük fölött a vesszőt, majd helyükre visszamennek. A püspök záró könyörgést és ünnepélyes áldást mond, majd a fődiakónus figyelmezteti őket, hogy (amennyiben Rómának fenntartott feloldozásra van szükség), egy éven belül keressék fel a római kúriát. Mindezt befejezve a püspök és kísérete belép a kórusba, miközben a kórus és az orgona elkezdi a mise introitusát: "Mi pedig dicsekedjünk..." Vagyis a bűnbánati szertartás nemcsak a templomba, a hajóba, az egyház közösségébe vezette viszsza a vezeklőket, hanem az eucharisztia közösségébe is. A lelki okuláson túl talán - a következő nagyböjtre - gyakorlati következtetések is levonhatók a fentiekből: 1. Kezdjük nagyböjti bűnbánatunkat hamvazószerdán úgy, hogy lélekben a vezeklőkhöz csatlakozunk. Lélekben tartsunk velük a 40 nap alatt, s az ő örömükkel kezdjük meg nagycsütörtöki szentmisénket. 2. Nagycsütörtököt tekinthetjük a böjti tisztulás végnapjának, mely még egyszer, s véglegesen felkészít a szent három napra. 3. Bűnbánó lelkületünket táplálja és helyes irányba vezeti, ha a bűnbánati zsoltárokat, az egyház bűnbánati könyörgéseit imádkozzuk, valamint ha konkrét szövegekből megismerjük az egyház bűnbánati hagyományait, bűnbánati fegyelmét. 4. A vezeklők szertartásának egy módosított változatát tartalmazza az Éneklő Egyház. Nagyon alkalmas arra, hogy akár közösségben, akár egyénileg elvégezzük a nagyböjt alatt, vagy talán éppen nagycsütörtök napján. Dobszay László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|