Havi egymillió...

Ha hinni lehet a híreknek, a botrányoktól hangos Magyar Televíziónál egy-egy vezető havi fizetése megközelíti ezt az összeget. Amikor először ámultam rá erre a számra, azt gondoltam, nem lehet igaz. Eszerint egy intézményt ellehetetlenülése felé kormányzó kapitánya messze többet keresne, mint a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök. S ha netán a hozzá nem értő hajósnak távoznia kell, esetleg akkora végkielégítést kaphat, mint egy utcácska összes nyugdíjasai éveken át.

Mondjuk meg őszintén: itt valami nem stimmel. Nagyon nem! Ha létezik egyáltalán a társadalmi igazságosság, akkor ez(ek) a tény(ek) súlyosan sértik. Sosem állítanám, hogy egy sikert hozó tevékenységért ne adjanak sikerdíjat (bár ezt is sikerült kompromittálni, elég ha a hírhedt és rétestésztára emlékeztető Tocsik-ügyre emlékezünk). De miért kellene "kielégíteni" azokat, akik minimális eredményt sem mutatnak föl, inkább kárt okoznak és ingerlik a közvéleményt? (Arról nem is merek említést tenni, mennyire feldúlja az embereket egy-egy ilyen végkielégítés mértéke.)

Gondolom, hozzá nem értésem és dilettantizmusom mondatja velem, hogy itt a szabályozásban is lehet hiba. Ha Józsi bácsi és munkatársai rosszul rakják a tetőt, és a szél leviszi a cserepeket, aligha sikerdíjat kapnak elismerésül vagy fájdalomdíjként. Ha a próbaidőre felvettet ideje kiteltével úgy hajítják ki, hogy a lába sem éri a földet - gyakori eljárás manapság! - fizetését nem toldják meg különféle jogcímeken, inkább a túlóráját sem fizetik ki.

Vajon a felelős posztokra nem lehetne próbaidőre állítani a kiválasztottat? Feltétlenül szükséges a karosszékét még kibélelni is? Nem nyerne-e az igazságosság, ha a rosszul, felületesen ténykedő vezető személyiségtől szép csendesen elválnának, anélkül, hogy utána dobnának néhány milliót?

S ha már a milliókról van szó: létezik olyasmi, hogy a rosszul dolgozó vezető szemrebbenés nélkül zsebre vágja a miniszterelnöki fizetés kétszeresét? Persze, az illető(k) és az ő(ke)t foglalkoztató intézmény között munkaszerződés jött létre. De miféle "munka"-szerződés? Netán hiányoznak belőle a munkavállaló kötelességei? Nincsenek benne szankciók arra az esetre, ha tevékenysége eredménytelen, káros? Ha leszerződöm valamelyik kiadóval, elég hosszan ecsetelik kötelmeimet, illetve azt, mi történik, ha nem teljesítem a megállapodásban foglaltakat. Emitt vagy amott másféle szerződések érvényesek? Emez kap egymilliót, s akit foglalkoztat, az esetleg semmit? Azt vagy csak egész halkan merem megpendíteni, akik látják, tapasztalják, hogy kiválasztottjuk rosszul dolgozik, nem érzik ezt saját felelősségüknek is? Nem kellene előbb szólniuk, intézkedniük? Valamelyik délután megkínáltam Andrist csokival. Komoran és elutasítóan rázta a fejét. Elámultam: a csokoládé gyenge pontja. "Rossz voltam!" - mondta és elkullogott. Ennyi belátást persze csak a gyerekektől remélhetünk. A "rossz" felnőttek megeszik a csokit. Az egész táblát. Nem kellene kínálgatni őket...

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu