A bíboros szentbeszédéből

Megköszönjük Istennek jó szüleinket, akik Isten szeretetében neveltek fel bennünket, segítettek abban, hogy meghalljuk Isten hívó szavát. Megköszönjük Istennek iskolai és szemináriumi nevelőinket, akik segítették hivatásunk kibontakozását. Én személy szerint hálával és szeretettel gondolok a piarista atyákra, akiknek az iskolájában nőttem fel.

Az itt jelenlévő jubiláns papok különböző módon, de ugyanazt a krisztusi hívást hallották lelkükben, és követtük a hívó hangot. A hívás és a válaszadás a hívásra nehéz történelmi helyzetben történt. Amikor jelentkeztünk, már befejeződött a második világháború, amely nemcsak sok anyagi és erkölcsi romlást hozott, hanem olyan politikai rendszer elindulása kezdődött, amely vallásellenes célokat tűzött maga elé. Amikor pedig elérkezett a papszentelés ideje, a vallásellenes támadások szinte a tetőpontjukra emelkedtek: akkor már megtörtént az iskolák államosítása, a hitoktatás összezsugorítása az iskolákban, Mindszenty József bíboros letartóztatása és elítélése koncepciós perben, a szerzetesrendek feloszlatása, sok pap letartóztatása. Ebben a bizonytalan helyzetben vállalták a jelenlévők a papi szolgálatot, mert olyan értéket és szépséget ismertek fel benne, amelyért minden áldozatot érdemes vállalni.

Megköszönjük Istennek, hogy ötven évvel ezelőtt a papi élet vállalásának a döntéséhez erőt adott. És megköszönjük azt a kegyelmet is, hogy a nehéz idők ellenére erőt adott a hűségre, a kitartásra. Nem volt könnyű a papi szolgálat, amikor egyházunk elvesztette minden intézményét, a vallás gyakorlása diszkriminációt jelentett, a hitoktatásban gyarapodtak a külső korlátozó intézkedések, az egyéni papi életet nehezítették a gyakori áthelyezések.

Megköszönöm Urunknak a hívást a ferences közösségbe. A ferences lelkiségben megismerhettem a krisztusközpontú keresztény életet.

Az évfordulón felidézzük pappá szentelő püspökünk személyét. Nagy tisztelettel és szeretettel emlékezem Zadravecz István ferences püspökre.

Bár egyházilag mindig a ferencesekhez tartoztam, papi szolgálatomat a nagyváradi egyházmegye magyarországi részének a keretében végezhettem. Közel negyedszázadig feladatom a papnövendékek irányítása és tanítása volt. Amikor megköszönöm Isten számtalan kegyelmét, megköszönöm az emberi segítséget is mindazoknak, akikkel együtt fáradoztam, és akik segítettek nehéz feladataim teljesítésében.

Mindezt mélyebb formában tapasztaltam meg püspöki szolgálatom idejében. Szeretettel és megbecsüléssel gondolok állomáshelyeim paptestvéreire, híveire, a veszprémi, a kalocsai és a jelenlegi Esztergom-budapesti egyházmegyéből.

Amikor Istennek hálát adok a püspöki szolgálatomban megtapasztalt segítségért, megköszönöm munkatársaimnak is mindazt az áldozatos segítséget, amellyel segítették minden munkámat.

Végül hálatelt szível vallom meg a Boldogságos Szűz sokszorosan tapasztalt segítségét, közbenjárását. Gyermekkoromban sokszor megfordultam a Szeged-alsóvárosi ferences kegytemplomban, részt vettem a Havas Boldogasszony-napi búcsún.

Hálatelt szívvel köszönjük a hivatás kegyelmét, és életünkben megtapasztalt minden jótéteményedet. Kérünk, bocsásd meg minden vétkünket, amelyet papi szolgálatunkban elkövettünk. Továbbra is a lélek örömével szolgáljuk a megváltás művét egyházad közösségében, egészen életünk végéig. Munkánkért és áldozatunkért egyedül tőled várjuk a jutalmat.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu