MÁRIA MŰVE (Fokolare Mozgalom)

Mária Műve, más néven a Fokolare mozgalom Isten minden más művéhez hasonlóan egy kis magból született, hogy - VI. Pál pápa szavai szerint - nagy fává fejlődjön az Egyházban. Észak-Olaszország egy kisvárosában, Trentóban a második világháború alatt Chiara Lubich új hittel fedezte fel Istent, aki a Szeretet. Körülötte fiatal lányok kis közössége született, ahol az Evangélium is teljesen új fényben tűnt fel, mint az élet könyve minden ember számára. Az evangéliumi gyermek hitével kezdték el sorra tettekre váltani az Írás szavait. Egyre nőtt körülöttük az a közösség, ahol Istent tették első helyre, keresték az Ő akaratát, közösbe tették a javakat az első keresztényekhez hasonlóan. Ebből az életből hamarosan egy evangéliumi lelkiség körvonalai rajzolódtak ki, melyet elsőként a trentói püspök hagyott jóvá. A közösséget a trentói emberek kezdték el "fokolárnak", családi tűzhelynek nevezni, a megélt kölcsönös szeretet kisugárzó melege miatt.

Ez az új életstílus, mely egyébként nem volt más, mint a keresztény hagyomány újrafelfedezése, sok embert magával ragadott. Hamarosan tovább terjedt, eljutott Rómába és a nagyobb olasz városokba, Európa más országaiba és a többi kontinensre. Ma ez a katolikus lelkiség a világ 186 országában szolgálja az Egyházat és arra törekszik, hogy hozzájáruljon az Egyház céljának, az egységnek a megvalósulásához a katolikusok között, a többi keresztény egyház hívőivel és a nemhívőkkel.

A Műben hamarosan kirajzolódtak az Istennek szóló teljes odaadás hivatásai a szüzek, majd később a házasok körében, akik a fokolárban Mária Műve építésére, az Egyház szolgálatára szentelik életüket, azzal a céllal, hogy Jézus folyamatosan jelen legyen köztük ígérete szerint (Mt 18, 19-20). Máriában, a Szűzanyában látják mintaképüket, aki Jézust ajándékozta világnak. XXIII. János pápa ezért hagyta jóvá a mozgalmat Mária Műve néven.

Mária Műve elsődleges célja az egység, mely megmutatkozik már összetételében is, hiszen világiak, papok, szerzetesek, fiatalok, idősek, szüzek, házasok és a legkülönbözőbb társadalmi rétegek mind megtalálhatók tagjai között. A lelkiség követői között sokan vannak a többi keresztény egyházhoz és más vallásokhoz tartozók is.

A Mű minden megnyilvánulása és tevékenysége Jézus végrendeletének, az egységnek a megvalósítására irányul (Jn 17,21). Ennek szolgálatában állnak minden földrészen megtalálható központjai, városkái, találkozói, a társadalom különböző területeinek evangéliumi megújítását célzó tevékenységei.

A Fokolare lelkiség Magyarországon a hatvanas évek elején érkezett el, amikor sokan keresték hazánkban annak lehetőségét, hogy hogyan élhetnek hiteles keresztény életet. Ki-ki különböző forrásból, különböző utakon ismerte meg, de hatása ugyanaz volt: Közösségek születtek, ahol élték az Evangéliumot. Sokak élete - világiaké és papoké - gyökeresen megváltozott, a kölcsönös szeretetben való élet új távlatokat nyitott, hivatások bontakoztak ki Isten szolgálatára.

Az élet fejlődése hamarosan megkívánta olyan közösségek létrejöttét, melyek a mozgalom szívét képezik. A nyolcvanas évek elején született meg egy férfi és egy női fokolár. A fokolárok körül, annak kisugárzásaként életre keltek szerte az országban az evangelizációnak azok a tipikus formái, melyek Mária Művére jellemzőek. Így például a családban megélt szeretetben sokan orvosságot találtak a mai család sebeire. A családok között megvalósuló javak közössége vonzó életstílus olyanok számára is, akik nem vallják magukat hívőnek. Az ilyen kapcsolatok sokszor a hitre vezető párbeszéd kezdetei. Az evangélium radikalitása különösen megmutatkozik a fiatalok életében, akik azonnal a szükséget szenvedők felé fordulnak és konkrét akciókkal válaszolnak Isten hívására. Mások abban találtak rá hivatásukra, hogy az Evangélium szerinti életet viszik a munkahelyükre. Az egészségügyben, az oktatásban, a szociális gondozásban és más területeken dolgozók kicserélik egymással tapasztalataikat és a szeretet élő sejtjeit igyekeznek létrehozni közvetlen környezetükben. Sok pap is a fokolare lelkiségben talál testvéri közösségre, ahol nemcsak a tapasztalatait tudja kicserélni a többiekkel, hanem lelki táplálékra is lel.

A lelkiséget élők kisebb-nagyobb csoportokban, különféle formában találkoznak szerte az országban. Kiemelkednek ezek közül az egésznapos találkozók és a Máriapolik. A Máriapoli, Mária városa, egyik formája egy ötnapos intenzív elmélyedés a lelkiségben, a Mű életében, a másik pedig közös nyaralás, de mindkettő ugyanazzal a céllal, hogy megéljük a keresztények kölcsönös szeretetét. Másfél éve jelenik meg az Új Város, a Fokolare mozgalom magyar lapja.

Címük:

Tóth Ilona (női fokolár)

1165 Budapest, Galgahévizi u. 45.

T: 271-19-85

Dr. Ferenczi Csaba (férfi fokolár)

1165 Budapest, Kisterenye u. 54.

T: 403-17-41