ZSOLTÁROK KÖNYVE, 22. (21.) zsoltár

Zsolt 22(21), 2-32

2 Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől?

3 Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.

4 Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.

5 Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket.

6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.

7 De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.

8 Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.

9 "Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!"

10 Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.

11 A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.

12 Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!

13 Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.

14 Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.

15 Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben.

16ab Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.

17 Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték,

16c és a halál porába fektettek.

18 Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak,

19 elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.

20 Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!

21 Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet!

22 Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!

23 Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged.

24 Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse!

25 Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.

26 A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.

27 A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!

28 A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse,

29 hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken.

30 Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.

31 Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek,

32 igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.