LUKÁCS EVANGÉLIUM, 1. fejezet

1 Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy,

2 ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének,

3 jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil,

4 hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.

5 Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abia osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták.

6 Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint.

7 De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak.

8 Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt,

9 s a papság körében hagyományos szokás szerint ráesett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe.

10 Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott.

11 Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán.

12 Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem.

13 Az angyal azonban így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni.

14 Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén.

15 Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.

16 Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz.

17 Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak."

18 Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban."

19 "Én Gábor vagyok - felelte az angyal -, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt.

20 Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni."

21 A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben.

22 Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt,

23 s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament.

24 E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta.

25 "Ezt tette hát nekem az Úr - mondta - azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított."

26 A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába

27 egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.

28 Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál."

29 E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez.

30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.

31 Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.

32 Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,

33 és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége."

34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?"

35 Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

36 Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták,

37 mert Istennél semmi sem lehetetlen."

38 Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott.

39 Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába.

40 Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.

41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.

42 Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

43 Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?

44 Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

45 Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"

46 Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat,

47 és szívem ujjong megváltó Istenemben,

48 Lám, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem ő, a Hatalmas és a Szent.