1 Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait.

2 A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt.

3 Tanúskodom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak.

4 Kérve-kérték tőlünk a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében.

5 Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk.

6 Ezért arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét.

7 Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is.

8 Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni.

9 Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.

10 Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok.

11 Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon.

12 Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs.

13 Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért.

14 Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek.

15 Az Írásban is az áll: "Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött."

16 Hála legyen Istennek, aki Titusz szívét hasonló buzgóságra hangolta irántatok!

17 Engedett felszólításomnak, sőt mivel buzgósága még nagyobb volt, önszántából utazott hozzátok.