SZENT TARZÍCIUSZ

A 257. évben megjelent Valérián császár rendelete a keresztények ellen. Ismét megteltek a börtönök, a keresztényeknek újból a katakombák rejtekében kellett az Eukarisztiát ünnepelniük.

A sötét folyosókon, rejtekekben a gyertya világossága nélkülözhetetlen volt. Akolitusok, vagyis gyertyavívő ministránsok szolgáltak az oltár körül, közéjük tartozott Tarziciusz is. Sokan gyültek össze a földalatti járatokban a kenyértörésre.

Nem feledkeztek meg azonban a börtönben sinylődő testvérekről sem. A szent cselekmény után szolgálatkész segítők vitték a Szent Testet a szenvedőknek. Augusztus 15-én Tarziciuszra került a megtisztelő sor. Veszélyes volt a feladat, de egy gyermekre kevésbé fognak gyanakodni, gondolták a testvérek.

Tarzíciusz boldogan vitte keblén a Legszentebbet. Ám egyszerre csak kamasz társaság állította meg; játszótárs kellett volna nekik. A csapatból már csak egy játékos hiányzott. Tarzíciusz szabadkozása gyanus lett nekik. Vajjon mit rejtegethet a keblén? Csak nem a keresztények titokzatos Kenyerét? Lássuk csak!...

Rángatni kezdték, de Tarzíciusz mindennél erősebben szorította mellére a karjait, a Legszentebbet nem adhatja oda meggyalázásra. A csordaösztön itt is beigazolódott, a fiúk egyre dúrvábbak lettek. Előbb csak ököllel, később botokkal, majd kövekkel ütötték - hasztalanul, nem engedett. A túlerő végül is győzött, Tarzíciusz egyszerre csak élettelenül rogyott a földre. A kíváncsi gyilkosok azonban hiába kutatták át, az Eukarisztia eltünt, Tarzíciusz akolitus élete árán is megvédte a Legszentebbet.

A fiatal vértanút a Callistus katakombában temették el. Tarzíciusz minden ministráns védőszentje.

Példája:

az Oltáriszentség Krisztus valóságos Teste és Vére!

Olvasmányok: vértanúk.