RÁHEL Jákob ősatya felesége.

Jákobnak testvére haragja elől menekülnie kellett, amikor Ézsau elől csellel megszerezte az elsőszülöttségi áldást. Messze keleten, anyai nagybátyjánál, Lábánnál talált menedéket és munkalehetőséget. Itt találkozott annak kissebbik leányával, a széparcú, és széptermetű Ráhellel. A leányba azonnal beleszeretett. Hét évi pásztor-szolgálatot vállalt Lábánnál, hogy Ráhelt feleségül kaphassa. Apóssa becsapta, mert előbb a nagyobbik lányát adta feleségül Jákobhoz, de újabb hétévi szolgálat után megkapta Ráhelt is.

A több feleség abban az időben még szokásban volt, de Ráhelt Jákob mindég jobban szerette, ő volt a főfelesége. Amikor Jákobnak letelt a tizennégy éve, haza akart térni, azonban apósa marasztotta, mivel nagyon eredményesen pásztorkodott neki. Az újabb hatév alatt a szerződést az após sokszor megmódosította, hogy Jákobot megkárosítsa, azonban Isteni segítséggel ezek az irigy változtatások mindég Jákob javára fordultak. Jákob szépen gazdagodott.

Egyszer azután megelégelte apósa irigy taktikáit, és feleségeivel, gyermekeivel, szolgáival, nyájaival haza indult. Ráhel a szökéskor ugyan titokban ellopta atyja házi bálványait, ami valószínűleg az öröklési jogot biztosíthatta részére. Szerencsésen megúszta ezt a lopást, ugyanis apja nem találta meg az elrejtett bálványokat, dacára a nagyon tüzetes keresésnek.

Ráhel házassága elején nagyon szomorú volt, mert nem született gyermeke, míg Jákob mellékfeleségeinek egymás után születtek fiaik. Végül aztán Isten meghallgatta könyörgését, és Ráhel két fiút szült Jákobnak: Józsefet és Benjamint (ezzel Jákob gyermekeinek száma tizenkettő lett). Benjamin szülésekor Ráhel a komplikációkba belehalt, Betlehem közelében temették el.

Sírja fölé oszlopot állított Jákob. A sír mindég a zsidók, a keresztények és a mohamedánok tiszteletének örvendett, a keresztesek kb. a XII. században épületet emeltek fölé. A síremlék ma muzulmán imahely.

Példája:

légy kitartó az imádban, Isten meg fog hallgatni!