A nagyböjti idő célja húsvét ünneplésének előkészítése. A nagyböjti liturgia hangolja ugyanis a húsvéti misztérium megünneplésére

mind a keresztségre készülőket a keresztény beavatás különféle fokozatai által,

mind a hívőket is, akik visszaemlékeznek keresztségükre és bűnbánatot tartanak.

A nagyböjti idő hamvazószerdától nagycsütörtök estig, a szentmise megkezdéséig tart. Nagyböjt kezdetétől a húsvéti virrasztásig nem mondunk ALLELUJÁT. (Egyházi év szabályai 27,28) Két főünnepet tartunk meg ebben az időszakban: március 19-ét (Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese) és március 25-ét (Urunk születésének hírüladása - Gyümölcsoltó Boldogasszony). Nagyböjt alatt ezt a két főünnepet és Nagyböjt 4. vasárnapját kivéve az oltárt sem díszíti virág, a hangszerek is csak az énekek kíséretére vannak engedélyezve.

Már a níceai zsinat 325-ben általános gyakorlatként említi a Húsvét előtti 40 napos böjtöt. A negyvenes szám emlékeztet a negyven éves pusztai vándorlásra, Mózes negyvennapos Sínai-hegyi tartózkodására, Jézus negyvennapos böjtjére. A vasárnapokat leszámítva a Szent Negyvennapot (a Nagyböjtöt) Hamvazószerdán kezdték.

A nagyböjt idején a hívek sokféle liturgikus szellemmel eltöltött ájtatosságot végeznek (pl. zsolozsma, keresztúti ájtatosság, nagyböjti lelkigyakorlat, húsvéti gyónás, önmegtagadások, a szolgáló szeretet cselekedetei), ezek segítségével könnyebben hangolódnak a húsvéti misztériumok átélésére.

Irodalom: LL183

SzVU énekek nagyböjtre: 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75