JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉNEK TISZTELETE

Az ünnep liturgiájának tárgya:

Jézus testi szíve, mivel a Fiúval egyesülve isteni, ezért imádásra méltó Szív;

Jézus testi szíve, mivel Jézus istenemberi szeretetének székhelye és forrása, szereti ugyanis mennyei Atyját és az embereket;

Jézus szeretete, ő ugyanis szívéből merített erőt az üdvözítésünkhöz szükséges magasztos és csodálatos tettei végrehajtásához. Ezeket most is véghez viszi az Oltáriszentségben való jelenlétében.

Jézus Szívének tisztelete az Egyház kezdete óta megtalálható liturgikus gyakorlatunkban.

Szent Gertrúd és Hackeboni Szent Mechtild alapította meg a külső formáját.

Alacoque Szent Margit (1647-1690) vizitációs nővér egy látomásában kapta az ünneplés mai formáját:

“Azt akarom, hogy Úrnapja nyolcada utáni pénteken az egész Egyházban Szívem tiszteletére ünnepet tartsanak… Azoknak a nevei, akik az én isteni szívemet tisztelik és ezt az ájtatosságot az emberek között terjesztik, legyenek szívembe írva és én sohasem akarom onnan kitörölni azokat”.

Az ünnepet XIII. Kelemen pápa 1765-ben jóváhagyta, 1856-ban IX. Pius pápa az egész Egyházba bevezette, majd XIII. Leó pápa 1889-ben elsőrendű ünneppé tette. Pünkösd után, a második vasárnapot követő pénteken ünnepeljük. Főünnep.

Jézus Szentséges Szívét engesztelésül felajánlott szentáldozással ünnepeljük. Az engesztelés azokért a bántalmakért történik, amelyekkel az isteni Szívet az Oltáriszentségben illetik. Ünnepélyes felajánlással szentelik a hívők magukat az isteni Szív szolgálatára. Az Úr kinyilatkoztatása alapján kilenc egymásután következő hónap első péntekén járuljunk szentáldozáshoz, felajánlva a fent említett engesztelésül.

Gondolat:

Jézus Szíve - Szerető Szív. Legyen a mi szívünk is szerető Iránta.

Olvasmányok: Oz 11, 1.3-4.8-9 vagy Ez 34, 11-16; Ef 3, 8-12.14-19 vagy Róm 5, 5-11; Jn 19, 31-37 vagy Lk 15, 3-7

Irodalom: F607; LL111