HÚSVÉT VASÁRNAP. KRISZTUS FELTÁMADÁSA. - Főünnep, nyolcaddal.

A legrégibb hagyományok szerint a húsvéti vigília az Úrért átvirrasztott éjszaka (Kiv 12, 42). Az éjszakai virrasztás ekkor emlékezés az Úr feltámadásának éjszakájára, ezért minden éjszakai virrasztás anyja (Szt. Ágoston: Sermo 219). Az egyház várja az Úr feltámadását és ünnepli azt a keresztség, bérmálás és az eukarisztia szentségeiben.

A diakónus a húsvéti örömhír meghirdetésével a húsvéti titkot énekli, beleágyazva az egész üdvtörténetbe. Az olvasmányok és könyörgések az ószövetségi és újszövetségi eseményeket kötik össze. Keresztvizet áldanak meg, keresztséget szolgáltatnak ki, megújítjuk keresztségi fogadalmunkat. Végül a húsvéti titok eucharisztikus ünneplése következik az áldozással, a titokban való részvétel legmélyebb pillanatával.

A II. Vatikáni zsinat után a liturgikus reform felújította az ősi Húsvét ünneplés szellemét és gyakorlatát. A húsvéti vigília ünneplése éjjel, tehát sötétedés után és pirkadás előtt történik. A résztvevő hívek eleget tehetnek a vasárnapi misekötelezettségüknek, de ez nem előesti mise. A szentmise a feltámadási körmenettel folytatódik.

Húsvét ünnepét a niceai zsinat (325) rendelete szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap ünnepeljük. Időpontja március 22. és április 25. közé eshet. A változó ünnepek a Húsvéthoz igazodnak.

Olvasmányok: ApCsel 10, 34.37-43; Kol 3, 1-4 vagy 1Kor 5, 6-8; Jn 20, 1-9 (este: Lk 24, 13-35)

Irodalom: LL95; D59

Húsvéti SzVU énekek: 87 88 89 90 91 92