A gyertyaszentelés elején a Fényben Érkezőről énekelnek, majd megáldják a gyertyákat, szenteltvízzel meghintik és körmenetben vonulnak az oltárhoz az ünnepi misére.

Az Egyház a gyertya és a fény szimbólumát a liturgiában többféle jelképes jelentésben használja:

jelképe az örök Istenségnek (tűzoszlop a pusztában),

az istenemberi Megváltónak (a világ világossága, Aki jogosult az örök égi fényességre),

a Szentlélek Pünkösdi kegyelme (a lélek megtisztítója, és Isten világító képmásává tevője),

az Istenember jelképe (a viasz az emberi, a láng az isteni mivoltot mutatja),

a tiszta istenszerető léleknek is jelképe a viaszgyertya,

a láng hitünket mutatja.

“Senki se maradjon el a gyertyás körmenetektől. Azért tartjuk kezünkben az égő gyertyákat, hogy a Megváltó isteni fényét jelképezzük, amely mindent az örök fényességgel áraszt el és hogy különösképpen jelezzük lelkünk tisztaságát, amellyel Krisztus elé járulunk.” (Egy 5-6. századi prédikációból)