ESZTER KIRÁLYNÉ

Kr. e. 474 körül, a perzsa Achasvéros (Xerxész) király felesége lett a csodálatos szépségű zsidó árva lány, Edissza, más néven Eszter. Eszternek Mardokeus volt a gyámapja, aki a lányt szülei halála után örökbe fogadta. Mardokeus mélyen vallásos zsidó ember volt, szívében a fogság sok megaláztatása égett. A zsidókat politikailag elnyomták a birodalomban. Eszter senkinek sem árulta el zsidó származását, titokban azonban megtartotta Istenbe vetett hitét, és kapcsolatát népével.

Mardokeusnak bejárása volt a királyi palotába, itt aztán véletlenségből tanúja lett egy királyellenes összeesküvésnek. Sikerült időben lelepleznie azt, a király védelmében tett érdeme örök emlékül bekerült a királyi krónikás könyvbe is, jutalmat azonban nem kapott tettéért.

Időközben a király egyik főembere, Ámán meggyűlölte a zsidókat, részben azért is, mert Mardokeus nem tisztelgett előtte térdhajtással, hiszen ez az Istennek kijáró tiszteletet jelentette volna, de Mardokeus mélyen megvetette ezt a rosszindulatú hatalmasságot. Ámán bosszúból rendeletet adatott ki, eszerint az év bizonyos napján majd minden zsidót le kell mészárolni. A mészárlás indokául megrágalmazta őket mindenféle bomlasztó, zavart keltő tevékenységgel. Eszter királyné, amikor erről értesült, a zsidókkal együtt böjtöt tartott, Isten segítségét kérve, engesztelve. Elhatározta, mindent elmond a királynak, azonban a királyhoz nem lehetett akármikor, akárkinek panasszal fordulnia, az halálát jelentette.

Eszter királyné ennek ellenére, hívatlanul, élete kockáztatásával bement a királyhoz. A félelemtől először összeesett, de a király megsajnálta, élesztgetni, vigasztalni kezdte. Amikor Eszter magához tért, lakomára hívta a királyt és az egész udvartartást. Szerencséje volt, a király nem sértődött meg, hanem elfogadta a meghívást.

A lakoma előtti éjjel a király nem tudott aludni, ezért felolvastatott a királyi krónikás könyvből. Véletlenül éppen azt a részt olvastatta fel magának az évkönyvekből, ami Mardokeus érdemeit írta le. Most döbbent csak rá a király, hogy adós maradt a jutalommal. Mardokeust most a király utólag nagyon megjutalmazta, ráadásul a kitüntetést Ámánnak kellett végrehajtania. Amikor azután a lakomán Eszter felfedte származását és Ámán aljas tervét a zsidók kiirtásáról, a király nagyon megharagudott Ámánra. Amikor a király távollétében Ámán megpróbált Esztertől kegyelmet kikönyörögni, a váratlanul visszatérő király még mérgesebb lett, halálos ítéletet mondott ki Ámánra, a zsidókat pedig a mészárlástól megmentette.

Eszter is, Mardokeus is gyönyörű imával adtak hálát Istennek a szerencsés szabadulásért. A zsidók a király kegyeltjei lettek, szabadulásukat azóta is minden évben megünneplik, az évforduló a purim-ünnep.

A keresztény hagyomány Eszter történetével az Isteni gondviselésre emlékezik, párhuzamot von Szűz Mária és Eszter közbenjárása közt, bemutatja az engesztelő ima és böjt hatalmas erejét. Ahol vagyunk, az az Istentől kijelölt helyünk, ott kötelességünket teljesítenünk kell, minden jót meg kell tennünk.

Példája:

Istenért, Egyházért vállalj minden áldozatot!