Szökőév esetén a február 24. szökőnap. Ilyen években a névnapok beosztása egy nappal eltolódik, vagyis a 24-i névnapok 25-ére, a 25-i 26-ára (és így tovább) kerülnek. Végül a 28-iak 29-én lesznek ünnepelve.

A szökőévek beiktatása azért szükséges, mert az év valóságos hossza, (ha pontosan számítjuk) 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. Ez négy évenként csaknem egy nap eltolódást eredményez, amit a szökőnap beiktatásával egyenlítenek ki. A még így is fennmaradó pontatlanságot úgy igazítják ki, hogy az évszázadok évei (pl. 1900, 2000 stb.) közül csak a 400-al oszthatók szökőévek. Ezzel a módszerrel most már 1 napos pontossággal biztosítható a naptár éve és a csillagászati év együtt-futása kb. 3300 évre.

A teljesen pontos meghatározás szerint egy középnap a tropikus napév 365, 422-ed része. Egy csillagnap, vagyis egy csillag két delelése közt eltelt idő 23 óra, 56 perc, 4, 9 másodperc. A 16. századtól a csillagászok a könnyebb számolás érdekében a napok számát, számlálják. Egy közmegegyezéssel kiválasztott dátumtól, Kr.e. 4713. január 1-től a napokat folyamatos sorszámmal látták el, ezek az úgy nevezett Julián-napok.

Egyébként a mai évbeosztás Augusztus császár rendeletére Kr. u. 18 óta használatos. Ő a korábbi, Julius Caesar által Kr.e. 45-ben bevezetett naptárrendszert pontosította. Mivel a hiba okát sem Augusztus, sem később a 325-ös niceai zsinat nem szüntette meg, a tavaszi napéjegyenlőség időpontja a 16. század végére az eredeti március 25 helyett már március 11-ére esett. Ezért aztán XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte, hogy október 4. után 15-ét kell írni, és bevezette a fenn leírt 400-as oszthatósági szabályt.