Jézus isteni és emberi természetével kapcsolatosan sok dogmaértelmezési vita keletkezett az első századokban. Az egyház tanítása szerint Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Mindkét tulajdonság kizárja a másikat, vita alakult ki a tulajdonságok elsődlegességéről, esetleges időszaki változásáról, vagy háttérbe szorulásáról. A viták sokszor politikai támogatást is kaptak és véres harcokat eredményeztek.

A monotelétizmusnak (görögösen monothelétizmus) nevezett próbálkozást Sergius (görögösen Szergiosz) konstantinápolyi pátriárka vetette fel. Szerinte Jézus esetében nem okos dolog két természetről beszélni, hiszen Jézus cselekedeteiben nem lehet kettősség , hanem egyetlen működési forma (energeia) jellemzi azokat. Ennek az egyetlen "istenemberi működésnek" alapján viszont joggal feltételezzük, hogy egyetlen cselekvő akarat (theléma) van mögötte.

A kezdeti lelkes fogadtatás után hamarosan kiderült, hogy a monoteléták érvelése veszélyezteti Jézus emberi természetének épségét. A III. Konstantinápolyi zsinat 681-ben ünnepélyesen kimondta, hogy Krisztusnak nem egy, hanem két akarata van, egy isteni és egy emberi akarat. (DS 550-559)