és a hideg padozaton feküdt, csakhogy Isten iránti szeretetből egy időre az

ő kedves közelségéről lemondjon.

Akkor sem szídta meg, ha éhesen ült a dús asztalnál, mivel fogadalommal

kötelezte el magát, hogy semmit sem eszik abból, amiről nem bizonyos,

hogy nem az alattvalóktól vonták el igazságtalan módon.

Akkor is egész tekintélyével mögéje állott, amikor az 1225-i éhség idején

megnyittatta a grófi kamrákat és csűröket, hogy a szegényeket táplálják.